Igazából már írtam egy bejegyzést a Harry Potter sorozatról, úgy egy az egyben, első kötettől a hetedikig (ami egyébként a könyvesblogger-létem legeslegelső bejegyzése volt - ciki is így visszaolvasva, mert tulajdonképp csak egy cselekmény-összefoglalásra futotta tőlem.) és ott volt a Harry Potter Hét is. De, mint minden, a kedvenc sorozataimba tartozó könyvről, a Harry Potter sorozat tagjairól sem született külön-külön bejegyzés. Hogy miért? Nem tudom. Vagy azért, mert olyan gyorsan ledaráltam a köteteket, hogy mire írtam volna bejegyzést az első részről, már az ötödiknél jártam, és összemosódtak a cselekményszálak, vagy azért, mert a legkedvesebb könyveinkről a legnehezebb írni: szerettem, imádtam, nem lennék ugyanaz nélküle - na és? Ezt leírva hétszer egymás után, egy kicsit papagájnak érezném magam. Na de majd most!
Nekem is mikor kellene belekezdeni egy könyvsorozatba, ha nem az érettségi-időszakban? Ez egyértelmű. Szóval végre elérkezett az angol nyelvű Harry Potter maraton (ami akadályoztatva van addig, amíg nem iratkozok be a könyvtárba, vagy be nem szerzem a hiányzó két kötetet angolul - mert az Azkabani fogolyból van három, de a Titkok kamrájából egy sem, miért is ne? :D) és én most rendes, tisztelettudó, pedáns potterhead-ként igyekszem minden könyvről bejegyzést írni. Mert mit ér egy könyvesblog Harry Potter nélkül?
Szóval...nekem nem a Harry Potter volt, ami rászoktatott az olvasásra, mint több ezer embert. Nekem A szürke ötven árnyalata. De nem az eszköz a lényeg, hanem a cél, szóval ezután (és Az éhezők viadala után) természetesen jött a Harry Potter, amit addigra kismilliószor láttam filmben. És mikor rekordidő alatt elolvastam az első részt, életemben először, legszívesebben a falba vertem volna a fejem, hogy ÉN EZT MIÉRT NEM OLVASTAM EDDIG?! De azóta bepótoltam a lemaradást.
Nem is tudom, mit írhatnék, amit eddig még nem mondtak el előttem. Amikor kinyitottam a Harry Potter és a Bölcsek kövét, úgy éreztem, hazataláltam. Ebben a könyvben annyi csoda, annyi varázslat van, hogy lehetetlen nem beleszeretni. Első olvasásra a varázsvilág teljesen elbűvöl, de többedik olvasáskor észreveszed az apró utalásokat, mélyebb jelentéseket. Mert ugyanis azokkal tele van a könyv. Rowling egy kortalan gyermekmesébe utalásokat rejtett szerelemre, kirekesztésre, rasszizmusra, és még rengeteg más dologra is.
Kedvenc idézetek
"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni."
"– BOSZORKÁNY VAGY, TE SZERENCSÉTLEN!
– Tényleg! – sikkantott Hermione."
"– Áh, a zene… – szólt a szemét törölgetve. – Varázslatosabb bármely mágiánál."
"– Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben."
"– Nahát! Tényleg prefi vagy? – hüledezett az egyik iker. – És nekünk nem is mondod? Fogalmunk se volt róla!
– Várj csak, én úgy emlékszem, mintha említette volna – fűzte hozzá a másik. – Egyszer…
– Vagy kétszer…
– Percenként…
– Egész nyáron…"
★★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése