MINIKRITIKA - félbehagyva | Stephen King: Carrie

A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megrázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad…



Apukám impozáns King-gyűjteménye mellett felnőve úgy éreztem, nekem is kell valamit olvasnom Kingtől, hiszen biztos jó lehet, ha ennyire szereti a könyveit. Olvastam már tőle korábban a Gunst és a Mile 81-t, de gondoltam, egy normális regénynek is nekifutok.

Sajnos nem volt lelkierőm végigolvasni. Rettentően idegesített a stílusa, össze-vissza dobált szavak voltak mindenütt, valami jobban regényszerűre számítottam. Viszont el kell ismerni, hogy amit elolvastam belőle, az tetszett, és ha nem lett volna ilyen idegesítően megírva, biztosan kedvenc lett volna.

★★★★★★☆☆☆☆ (6/10)