Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.
Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket.
Két emelet.
Egy kert.
És a bejárati ajtó nyitva áll.
Egy ház a tó mélyén.
A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:
Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.
Josh Malerman már a Madarak a dobozbannal megvett magának, így nem is volt kérdés, hogy a Ház a tó mélyén című könyvét is el fogom olvasni. A kötet meglepően rövid, de szerintem bőven elég volt ennyi, és mindent kihozott belőle, amit csak lehetett.
Nagyon tetszett az alapötlet, hogy két tini az első randiján egy ekkora horderejű dolgot fedez fel, ami örökre megváltoztatja az életüket. Tetszett az a sajátos kis világ, amiben ezáltal elmerültek, ahol a mindennapi problémák eltörpültek amellett, amit tudnak egy víz alatti házról, és annak minden furcsaságáról. Azt biztos, hogy én nem lettem volna olyan bátor, hogy alámerüljek az ismeretlenbe, mint Amelia és James, de birizgálta volna a fantáziámat, hogy mégis mi ez és miért van ott. Nagyon tetszett a cselekmény, a rejtélyes "szabályok", a kísérteties hangulat, és az a kicsit fenekestül felfordult, groteszk világ, amit Malerman belecsempészett a történetbe.
A végkifejlet nagyon meglepett, mert abszolút nem erre számítottam, de nagyon durván izgalmas volt, és én szívesen olvasnék még erről a rejtélyes házról, szerintem a történet lezárása adja magát egy lehetséges folytatás felé. Egyvalamivel nem voltam kibékülve, ami kicsit rontotta számomra az olvasásélményt, és egyedül ezért nem lett ez ismét egy 10 csillagos olvasmány, az pedig a furcsa, személytelen elbeszélőmód. Mindkét főszereplő gondolataiba beleláthattunk, de külső szemmel, és ez egy kicsit kaotikussá tette nekem, hogy most éppen ki beszél, ki gondol valamire.
Kedvenc idézetek
Az étkező után egy dolgozószoba következett. A falakon könyvek sorakoztak. Épségben. A víz alatt. Könyvek.
A dolgok néha egyszerűen túlságosan megbonyolódnak. Valami kéretlen keveredett bele valami vágyottba és széthullott az egész.
A félelem meghátrált, és csak a felfedezés adrenalinja maradt.
Mintha Ameliának megadatott volna, hogy olyasmit lásson, amit soha senki nem akar látni: így nézhet ki holtan.
Szereplők
INFORMÁCIÓK
Kiadó: Fumax
Oldalszám: 168
Megjelenés éve: 2017
Eredeti cím: A House at the Bottom of a Lake
★★★★★★★★★☆ (9/10)
A bejegyzés a Fumax Kiadó jóvoltából jöhetett létre
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése