Ugrás a fő tartalomra

Jodi Picoult: Magányos farkas


Az igazi kérdés nem is az, miért vonultam ki a világból. 
Sokkal inkább az, hogy mi vett rá a visszatérésre.

A tizenhét éves Cara és neves farkasszakértő édesapja autóbalesetet szenved. A férfi kómába esik, a család élete örökre megváltozik. A fekete bárányként kezelt Edward is kénytelen hazatérni önkéntes száműzetéséből, hogy egyedüli nagykorú családtagként rendezze apja hátrahagyott ügyeit. A volt feleség időközben új családot alapított, de most neki is szembe kell néznie a múlt elvarratlan szálaival. 
Hármuknak kell meghozni a végső döntést, de van-e joguk istent játszani egy olyan időben, amit hosszú évek sérelmei árnyékolnak be? Hűtlenség, hazugságok, magány és kirekesztettség, ezekkel kell szembesülniük Jodi Picoult hőseinek, mielőtt határoznak életről és halálról…


Azt hiszem, számomra minden évben az a legizgalmasabb pillanat, amikor kiderül, melyik Jodi Picoult regény jelenik meg Magyarországon az adott évben. Így nagyon örültem, mikor kiderült, hogy a Magányos farkas jelenik meg, pedig egyáltalán nem vonz a farkasok témaköre... na de az elefántoké sem, mégis nagyon szerettem a Találj rám!-ot is. Szóval belevágtam.

Képtalálat a következőre: „wolf tumblr”
A regényt két részre tudnám bontani igazából: ott van egyrészt a farkasos téma, ami az édesapa, Luke életéről és farkasokkal való barátkozásáról szól. Ettől a résztől nem vártam sokat, de mégis lenyűgözött, talán jobban is, mint gondoltam elsőre. Nem titkolom, hogy imádom az állatokat, a szabadidőmben mentorként sokat foglalkozok kutyákkal, igyekszem megérteni a viselkedésüket, a jeleiket, így nálam nagyon betalált ez a történet. Luke szála által Jodi szerintem nagyon közel hozta hozzánk, olvasókhoz a farkasok világát, és egy kicsit "emberibbé" is tette őket számunkra. Rávilágított, hogy a farkasokról évtizedek, sőt, évszázadok óta élő, kegyetlen lényként számon tartó nézetek mennyire helytelenek és ideje múltak. Én nagyon megdöbbentem, amikor leírta, hogyan épül fel egy farkasfalka hierarchiája, és hogy mik lehetnek azok az okok, amik miatt emberre támadnak, mert eddig abban a hitben éltem, hogy nem kellenek ehhez okok, csak szimplán megtörténik. Szóval amellett, hogy tökéletesen lefestette azt, hogy milyen az állatok közelségében, vagy akár a vadonban lenni, minden színnel, minden hanggal, minden szellővel kitűnően bánva, anélkül is rengeteget tanított nekem, olvasónak, hogy tanulási célból ütöttem volna fel a könyvet.

Emellett ott volt a regény másik, fő szála, Luke családja és annak tragédiája. A megszokottól eltérően most az események nagyon gyorsan bontakoztak ki, és a bírósági rész sem volt olyan túlzottan hangsúlyos. De nagyon tetszett a család felépítése - az elhanyagolt feleségé, aki új életet kezdett; az elmenekülő fiúé, akinek menekülése mögött több áll, mint hinnénk; a magának való farkaskutatóé, aki a szenvedélyét a családja elé helyezte, és a tinilányé, aki eközött a három szereplő között igyekszik megtalálni a helyét a világban és a "falkában".

A regény mindemellett bonyolult etikai kérdéseket is boncolgat, például hogy kinek van joga dönteni arról, hogy ha nincs esély egy hozzátartozó felépülésére, tartsák-e életben, vagy sem. Jodi nagyon jól csavarta a szálakat addig a pontig, hogy míg azt hitted, az egyik félnek adsz igazat, szép lassan elkezded megérteni a másik fél álláspontját is, és a végére már nem tudnál te sem dönteni. Ismét egy fantasztikus Picoult-regény, ismét egy újabb csoda. Alig várom a következőt.

Idézetek

"Beburkol az ölelésébe. Szív origami, kiskoromban így hívtuk, amikor kitárta a karját, és csak várta, hogy odaszaladjunk hozzá."

"Nem rázunk kezet – itt a wai dívik: magunk elé emeljük a kezünket, mintha imádkoznánk, közben a mutatóujjunkkel megérintjük az orrunkat. Minél magasabbra emeljük a kezünket és minél mélyebben hajlunk meg, annál nagyobb tiszteletet mutatunk a másik felé. A wai használható köszönésre, bocsánatkérésre, hálálkodásra. 
Muszáj imádni a kultúrát, ahol ugyanaz a gesztus jelenti a köszönömöt és a bocsánatot."

"Ezt kapd be, Ajarn Edward – teszi hozzá boldogan. Mielőtt jelentkezett a nyelviskolába, az Egy úr az űrből epizódjaiból próbálta elsajátítani az angolt. Nincs szívem megmondani neki, hogy ez nem éppen udvarias felszólítás."

"A sátor belső oldaláról csillagokat festettek. Ilyet is csak városi népek csináltak, akik nem vették észre, hogy csak le kéne bontaniuk azt a sátrat, és máris láthatnák a valódi csillagos eget."

Szereplők




INFORMÁCIÓK
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 382
Eredeti cím: Lone Wolf
Megjelenés éve: 2017

★★★★★★★★★★ (10/10)

A bejegyzés az Athenaeum kiadó jóvoltából jöhetett létre

Megjegyzések