Ugrás a fő tartalomra

Münz András: Szerelemszombat

Szerelmesnek lenni jó. Akár hétfőn, akár kedden, akár szerdán, sőt, a hétvégét sem érdemes kihagyni. Szabad szombatra vagy vasárnapra nem vágyunk, szeretni ugyanis minden időszakban kitűnő foglalatosság. Fiatalon megpróbáljuk utolérni a kiszemelt célszemélyt. Néha ebben épp saját biciklink akadályoz meg bennünket. Időskorunkban már a buszon, az újság mögül szeretnénk rájönni, hogy az a bizonyos fiatal lány észrevett-e minket. Van, amikor túlkomplikáljuk a dolgokat, máskor a legegyszerűbb jelekből sem tudunk olvasni. Aztán eljön a pillanat, amikor már a fogorvosi asszisztensnő együttérző pillantásáért is hálásak lehetünk. Münz András rövid, vidám, néhol édes-bús történeteinek nagy része korábban a Nők Lapja hasábjain jelent meg.


Habár nem vagyok nagy rajongója az olyan könyveknek, amik több, pár oldalas történetet tartalmaznak, mostanában egyre inkább kezdek felfedezni jobbnál-jobb könyveket ebben a műfajban. Münz András könyve is ilyen.

Az a jó ebben a könyvben, hogy elolvashatod egy szuszra az egészet, vagy adagolhatod magadnak, ahogy jólesik. Hogy míg ha belekezdesz egy regénybe, de esetleg nem tetszik, ott kell hagynod az egész könyvet, viszont ha a Szerelemszombatból nem tetszik egy-két történet, lapozol párat, és egy teljesen új történet veszi kezdetét, így mindenki megtalálja benne a saját ízlésének megfelelő sztorikat. Vonaton, várakozás közben nagyon jó olvasni, mert ha csak két perc szabadidőd van, azalatt simán elolvasol egy történetet. Szóval nekem ez a könyv nagyon bejött. Ugyan elolvastam most az egészet, elejétől a végéig, de később megint csak elő fogom venni, újraolvasgatom a kedvenc történeteimet, és új szemmel nézem a többit. :)

Képtalálat a következőre: „love tumblr”

Az is tetszett, hogy habár egy központi téma (szerelem) köré épül, mégis ahány történet, annyiféle szín, annyiféle mondanivaló jelenik meg a könyv lapjain. Van szó házasságról, pletykáról, házasságtörésről, utazásról, gondolatokról, egy szóval mindenről. Ami még szintén nagy pluszpont, hogy a történetek hangulata is nagyon változó: vannak humoros, hangosan nevetős történetek, vannak kissé szomorúak, vannak olyan életszagúak, hogy csak annyit gondolsz "Hát igen, ez így szokott lenni.". Csak egy-két olyan történetet találtam benne, ami nem annyira tetszett, ezzel szemben rengeteg kedvencet avattam:

  • Cityszerda: az egész történet egy vonatozás alkalmával játszódik, és mivel elég sokat járok vonattal, engem abszolút megvett ez a történet. Münz András nagyon jól ábrázolta a vonatozás hangulatát, az utasok színes kavalkádját.
  • Beszélő viszony: ez a történet szerintem tökéletesen mutatja be egy több évtizedes házasság jó és rossz oldalait. De nem is kell ehhez házasnak lenni, egy hosszú kapcsolat után is jól bele tudja magát élni az ember, és csak bólogat, hogy mennyire egyet ért a leírtakkal.
  • Érzés, határok nélkül: hát ezen nagyon jót nevettem, tipikusan bemutatja azt a férfit, aki a felesége nélkül teljesen el van veszve a konyhában.
  • Fotelcasanova: ez a történet is nagyon vicces volt, szintén egy nagyon tipikus embertípust mutat be, illetve sajnos ez a viselkedés az emberek 90%-ára igaz. A főszereplő a tévében egy öregedő celebet figuráz ki, miközben nem néz a tükörbe, hogy az évek rajta is nyomot hagytak.
  • Megkísértés: ez a történet kicsit szomorú, kicsit vicces volt, de nagyon jól bemutatta, hogy működik a női agy, hogy kombinál össze mindenféle elméletet egy apró jelből.
  • Itt a számom...: az abszolút kedvenc történetem a könyvből, nagyon jót nevettem rajta
  • Az igazmondás napja: nagyon tanulságos, kicsit komolyabb hangvételű történet, imádtam.
  • A megtestesült: a második kedvenc történetem, tetszett, hogy kicsit eltért a megszokott stílustól, és két egymás mellett ülő ember gondolatait ugyanarról a témáról, párhuzamosan mutatta be.
  • Nagyilicit: Münz András itt is nagyon életszerű helyzetet varázsolt, az orvosi váróban összetalálkozó nagymamák eszmecseréjét írta le, abszolút telitalálat.
Ezeken kívül még nagyon sok minden megfogott sok történetben, de ezek azok talán, amiket kiemelnék, hogy ha csak fél órátok van, ezt a néhány történetet mindenképp olvassátok el. :)


Kedvenc idézetek

"Péntek volt, január, az év első világnapja. Vadonatúj, az igazmondásé. A média csak szűkszavúan szólt róla, a szerkesztők legyintettek: lassan már a világnapoknak is lesz világnapjuk, ki figyel oda."

"– Na milyen volt az esti színház? – kérdezi a meglehetősen nagy kerülettel megáldott Piroska, aki pusztán testi adottságai révén egy félpályás útlezárást simán bevállalhatna."

"Hála az égnek, Ottó nem az a féltékeny fajta, aki félóránként ellenőrzi a felesége pulzusszámát."

"– Etus tegnap azt mondta nekem, hogy akár kilenc évet is letagadhatnék. Etusnak alaposan megromolhatott a látása, vonta le magában a következtetést az asszony…"

"Rögtön kiszámolták, majdhogynem többe kerülne, ha otthon maradnának."

INFORMÁCIÓK
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 208
Megjelenés éve: 2017
Rendeld meg!

★★★★★★★★★★ (10/10)

A bejegyzés az Athenaeum Kiadó jóvoltából jöhetett létre