Ugrás a fő tartalomra

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Kulcs (Engelsfors-trilógia #3)

A Kör boszorkányaira egyre több megpróbáltatás vár. Van-e értelme, hogy megfogyatkozva tovább küzdjenek a világ megmentéséért? Maradt-e még esélyük a démonokkal szemben? Találnak-e új segítőket elvesztett barátaik helyett? Erőt ad-e vagy csak gyöngíti őket a szerelem? 
Vanessa, Anna-Karin, Linnéa és Minoo mind nehezebben cipelik a Kiválasztottak emberfeletti terheit. E világi és túlvilági ellenségeik állandó, halálos veszéllyel fenyegető jelenléte sokszor eltörpül a közöttük elmélyülő ellentétek, az önmagukkal megvívandó harcok félelmetes árnyaihoz képest. Akadnak olyanok is, akik szerint másnak kell az engelsforsi diáklányok helyébe lépnie, hogy teljesítse a lehetetlennek tűnő küldetést. Mert valakinek be kell zárnia a démonok világába vezető átjáró kapuját, hogy megakadályozza az apokalipszis eljövetelét. 
Mats Strandberg és Sara B. Elfgren letehetetlenül izgalmas trilógiájának befejező részében, a Kulcsban, életük legsötétebb helyeire jutnak el a fiatal hősök – valódi pokoljárás-történet az övék. Csupa szürke és fekete. Vajon mi az ára, hogy pont kerüljön a hátborzongató történet végére?

Amennyire rettegtem ettől a könyvtől a mérete miatt, olyan gyorsan repültek el az oldalak és egyszer csak ott találtam magam a könyv végén, amiről azt hittem, hogy hetekig tart majd elolvasni, kiüresedetten, megsemmisülten. Mert nem voltam rá lelkileg felkészülve, hogy az egyik kedvenc trilógiám, amely úgy a szívemhez nőtt, és amelynek szereplőivel szinte egyszerre lélegeztem, annyira az életem részévé váltak, befejeződik. De sajnos befejeződött. És egy olyan nagy űrt hagyott bennem, amit csak egy következő kötet tölthetne be, bár tudom, hogy erre nincs sok esély. :(

Nos, ez a könyv...fantasztikus volt!! Hihetetlen, de 862 oldal után sem laposodott el, és a legvégéig halálra izgultam magam. Csak úgy pörögtek az események, soha nem tudtam, vajon mi vár majd rám.

A Kiválasztottak nagyon a szívemhez nőttek a sorozat során, mindegyikük egytől egyig: Linnéa lobbanékony természete, Vanessa kiegyensúlyozott személyisége, Minoo igazságérzete és Anna-Karin rejtőzködő egyénisége. Mind egytől-egyig sokat szenvedtek és sokszor voltak boldogok a részek során, ám ebben a kötetben kerültek hozzám a legközelebb, ugyanis mindegyikük életében fontos változások folytak és hihetetlen volt látni, hogy az első kötethez képest mennyit fejlődött a személyiségük.

A bejegyzés innentől spoilereket tartalmazhat

Borzalmasan örültem, hogy az írók megvalósították a Vanessa-Linnéa kapcsolatot, ez a kötet csak megerősített abban az elképzelésemben, hogy ők tökéletesek egymásnak. Persze sokat szenvedtek, főleg Linnéa természete miatt, de hát ez is kellett. Örülök, hogy végül egymás mellett kötöttek ki.

Linnéa bírósági tárgyalása is nagyon nagyon izgalmas volt, tetszett, hogy az utolsó pillanatig nem tudhattuk, mi fog történni, és végül ez volt az első motívum, amikor a Kiválasztottak nyíltan szembeszálltak a Tanáccsal, amit nagy mosolyogva olvastam, mert örültem, hogy végre rájöttek, hogy ők az erősebbek.

Minoo kálváriája számomra rettentő durva volt, és ez az egész védelmezős sztori is, én tényleg őszintén hittem benne, hogy ők jót akarnak. Nagyon szomorú volt az egész. Sajnálom azt is, hogy
Minoo elvesztette a varázserejét, mert mindvégig ő volt az, akinél nem igazán mutatkozott meg, és mire igen, addigra nem sokáig élvezhette.

A kedvenc jelenetem az volt, mikor az összes Kiválasztott találkozott a Határvidéken. Ennél gyönyörűségesebb jelenetet el sem tudtam volna képzelni. Végre egy kicsit jobban megismerhettük Eliast, aminek szintén örültem. :)

spoiler vége


Szereplők

Linnéa

Vanessa

Minoo

Anna-Karin


Felix


Nejla


Sigrid

Evelina

Victor

Clara

Kedvenc idézetek


"Ezen a körön áll, vagy bukik a világ sorsa."


"Minden annyival jobb, ha láthatlak."


"Linnéa úgy dobálja a szavakat, mint a kézigránátot, amivel a lehető legnagyobb kárt okozza a lehető legrövidebb idő alatt, szavakat, melyek sértenek és tönkrezúznak, és gonoszabbá tesznek, mint mások szavai, mivel mindig annyi igazság van bennük."


"Egy elsős fiú szédeleg el mellettük. A bokrok felé tart, s már hozzálátott, hogy lehúzza a sliccét. Észreveszi Michelle-t Evelina ölében. 
– Mi van? Leszbik lettetek mindannyian? – kérdezi. 
– Nem, a férfiakat szeretjük – válaszolni neki Evelina félrebiccentett fejjel. – Úgyhogy sajnos nincs esélyed nálunk."


"Ha mostantól kezdve ilyen lesz a szex, nem tudom, hajlandó leszek-e bármi másra pazarolni az időmet."


★★★★★★★ (10/10)