Ugrás a fő tartalomra

Lackfi János - Vörös István: Csavard fel a szöveget

Tudta? ​Tudta, hogy most nyúlik pontosan? Hogy estefelé már szűk a fejem? Hogy szóljon hangosan a gyomrom? Hogy Agyarország nem apácazárda? Hogy én vagyok King és én vagyok Kong? Hogy próbálj meg lázítani? Hogy budapesti trafóházban nagy az Amper mindennap? Hogy milyen életet él millió, billiárd, trilliárd furcsa szám? Hogy van, ami szeretkezés meg nem is? Hogy jaj, úgy élvezem én a légkört? Meg hogy ha senki sincs, ki felvarrasson, varrasd föl magad? Hát most megtudja! A sláger fülbemászó bogár. Sőt, agybamászó. Dünnyögjük, hogy millió-millió-millió rózsaszál, fütyörésszük, hogy most múlik pontosan, zümmögjük, hogy szeretlek is, meg nem is, dudorásszuk, hogy olyan szép a lángja, üvöltjük, hogy elhagyom a várost, suttogjuk, hogy már megint izzad a tenyerem. Ha akarjuk, ha nem. És a slágerhez érzelmek tapadnak, emlékek. Ez ment akkor, tudod, azon a mólón… Ezt hallgattuk egy pohár bor mellett… Mikor szegény édesanyám… Szülés után a szülőszobán… Amikor megláttam őt az utcaforgatagban… Amikor tüntettünk… Amikor a győzelmet ünnepeltük… Amikor sírtunk, mert kikaptunk… Apám kakasa című nagysikerű könyvében két kitűnő költőnk, Lackfi János és Vörös István újrahangszerelte a gyerekkorunkból ismerős verseket. Most pedig felcsavarták a szöveget, vagyis énekelhető formában átírták azokat a slágereket, amelyek ismerősen csengnek minden magyar fülnek. 
Nem igazán vagyok otthon a magyar dalok témájában, de azért mégis ismerek egynéhányat, amik nélkül egy házibuli, lagzi, majális vagy valamirevaló falunap sem létezhet. Kicsit emiatt a tudatlanságom miatt féltem, hogy fogom tudni beleélni magam ebbe a könyvbe, ami híres, régi és új magyar dalok szövegeinek átiratait tartalmazza. De végre kijelenthetem, hogy nem volt gond. Volt olyan dal is, amibe csak azért hallgattam bele, mert tetszett az átirata, vagy a belőle kiragadott idézet. Mindemellett úgy gondolom, hogy ez a könyv bármely generációnak jó szórakozást nyújthat, hiszen vannak benne örök klasszikusok, újabb slágerek és az Y-generáció által kevésbé ismert régi gyöngyszemek is. Az én nagyszüleim például biztosan értékelnék, de nekem is tetszett, pedig nagyon nem vagyunk egy korosztály. Az átiratok között is vannak modernebb, Nekünk szóló szövegek, és klasszikusabb, verses alkotások.


Ez egyébként nagyon, de nagyon elnyerte a tetszésemet. A két szerző, Lackfi János és Vörös István tökéletes kiegészítették egymást, mivel ketten nagyrészt két, teljesen különböző stílusban alkotnak. Nekem Vörös István szövegei tetszettek jobban, ő nagyon líraian, verses formában alkotott, és ezek a szövegek szerintem önállóan, az eredeti dalszöveg ismerete nélkül is tökéletesen megállják a helyüket, mint kortárs vers. Pedig én aztán nem szeretem a verseket, ezek mégis eljutottak hozzám. Lackfi János inkább modernebb, szemtelenebb stílusban fogja meg a dolgokat, odamondogat, a mai fiatalokat célozza meg mondanivalójával. Ettől a kategorizálástól függetlenül mindketten elmentek a másik irányba is egy-két szöveggel, Vörös is megmutatta a laza, vicces oldalát, és Lackfitól is láttunk mélyen szántó, elevenbe hatoló gondolatokat. Ahogy mondtam, tökéletes kiegészítés.


Kedvcsináló zene | Quimby: Most múlik pontosan

Ami még nagyon tetszik a könyvben, az az egész megjelenése - gyönyörű, nagy, keménykötéses könyvecske, tele szebbnél szebb grafikákkal és betűkkel, idézetekkel, és iszonyatosan erős, fekete-fehér fotókkal, amik nagyon jól elkapják egy-egy dalszöveg, vagy az adott kor hangulatát. A szövegek/versek témája is nagyon változatos: van itt szó lélekölő munkáról, halálról, felnőtté válásról, esküvőről, temetésről, tetoválásról, szerelemről, vadászatról, barátságról, háborúról, de még egy kellemetlen fogorvosi kezelésről is született vers. Mindenki megtalálja benne a kedvére valót. :)

Kedvenc idézetek

"Nincsenek tollak, hát tűvel a bőrödre írj! 
Légy saját könyved, hisz te vagy az élő papír! 
Írd meg magad, keress a polcon helyet! 
Gerinced kilóg! Bőrkötés, pergamenek! 
Minden ember könyv lehetne!"

"Nem csókol úgy senki, 
ki nem fog elmenni, 
elhagyni életet, hazát."

"Szeretlek élet, de azt nem értem, hogy ami éled, mért vész el."

"Az egész lényem 
szakadni érzem, 
a nemlét szégyenfolt: 
Ezüst az élet, 
ez mind csak érted, 
aranyom, érted?, volt."

"Egyszer egy kék napon 
nem lesz más vagyonom, 
egyedül az, hogy élek. 
De minden rámragyog, 
a vízen napnyomok, 
és még a tűz se éget."

"Ilyen a halál, nem nagy zajt csinál, 
észrevétlen repül köztünk, fehér sirály, 
surran a szárnya, gyűrűs a lába, 
meg van már jelölve, kinek a halála."

"Talán téged cserépben nevel az ég, 
és felhők közt töltöd az időd felét, 
de az őszöd neked is színes lesz majd, 
a pusztulás ösztöne csap benned zajt."

INFORMÁCIÓK:
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 266
Megjelenés éve: 2016

★★★★★★★★★★ (10/10)

A bejegyzés az Athenaeum Kiadó jóvoltából jöhetett létre