Peter Swanson: Egy gyilkosság ára ~ Egy könyvfüggő vallomásai

Ha tönkremegy a házasságod, elválhatsz. Néha azonban nem a válás a legjobb megoldás… Ted egy reptéri bárban összeismerkedik a titokzatos és gyönyörű Lilyvel. Váltanak pár szót, és kiderül, hogy ugyanazzal a járattal utaznak Bostonba, a gépük azonban késik. Néhány pohár martini után már sok mindent megtudnak egymásról, talán többet is, mint kellene: a férfi még azt is elárulja, hogy attól tart, a felesége megcsalja, és tréfásan megjegyzi, a legszívesebben megölné az asszonyt. A vicc azonban komolyra fordul, amikor Lily felajánlja, hogy segít neki megvalósítani a tökéletes gyilkosságot. Vajon tényleg véghezviszik a tervüket? És mennyi az esélyük arra, hogy büntetlenül megússzák? Mekkora árat kell fizetniük egy kósza ötletért? Árulás és bosszú – ezek mozgatják Peter Swanson zseniális pszichológiai thrillerének szereplőit. A regényt nem véletlenül hasonlítják a Holtodiglanhoz és a Két idegen a vonatonhoz: a rafinált cselekményszövés fogva tartja, a váratlan fordulatok pedig az utolsó mondatig képesek megdöbbenteni az olvasót.

Mostanában kerülöm a krimi műfajú könyveket, mert kezdtek kicsit egyoldalúvá válni számomra. De azért néha mégis előfordul, hogy kézbe veszek egy-egy ilyen könyvet, viszont ilyenkor 2 feltételnek kell megfelelnie a könyvnek ahhoz, hogy el akarjam olvasni: ígérjen annyira izgalmas történetet a fülszöveg, hogy mindenképp felkeltse az érdeklődésemet, és lehetőleg ne legyen olyan sorozat része, amit a főszereplő rendőr személye köt össze, mert az ilyen könyvek általában feleslegesen tele vannak a főrendőr életével kapcsolatos lényegtelen információkkal. Az Egy gyilkosság ára átment a szűrőn, így jöhetett, és kedvenc is lett.

Képtalálat a következőre: „bar date tumblr”

Ez nem egy szokványos krimi, ahol valakit meggyilkolnak, és a nyomozónak ki kell deríteni a gyilkosság körülményeit. Nem. Itt magának a gyilkosnak, gyilkosoknak a szemszögéből látjuk a történeteket, onnantól, hogy kipattan a fejükből a gyilkosság, addig, hogy végbe is megy. És bár a fülszöveg alapján szinte egyértelmű, ki is a gyilkos és miért, a végeredmény ennél sokkal de sokkal összetettebb és kiszámíthatatlanabb.

Adott két főszereplő: Ted és Lily, akik egy bárban találkoznak. Itt már kíváncsi lettem, mi is fog kisülni ebből, de egyáltalán nem erre a végkifejletre számítottam. Tetszett a váltott szemszög, hogy megismerhettük Ted életét, és Lily fiatalkorát. Szerintem jó volt ez a felosztás, felesleges lett volna megismernünk Ted fiatalkorát, hiszen nála a jelenben, Lilynél a múltban gyökereznek a problémák. Aztán ott volt Miranda és Brad, akiket nem sikerült megkedvelni, de végülis ők végig negatív szereplőként voltak feltüntetve a regényben. Tetszett, hogy nem hoztak be feleslegesen még rengeteg szereplőt, ennyien épp elegen voltak ahhoz, hogy összekuszálódjanak a szálak, de ne menjen a nagy szereplőgárda a sztori rovására.

Az események aztán nem várt fordulatot vettek, amin nagyon megdöbbentem, egyáltalán nem erre számítottam, ami pedig onnantól következett... arra nincsenek is szavak. Végül egy jó nagy rejtély keveredett ki az egészből, és annyira hihetetlenül izgalmas és jól megírt volt az egész, hogy most kicsit visszahozta a kedvemet a krimik olvasásához. :) A fülszöveg jól írja, tényleg a Holtodiglan rajongóinak ajánlanám én is, mert hasonló a két történet abban, hogy mindkettőben a szereplők eléggé pszichopaták és a cselekmény mindkettőben elég kiszámíthatatlan fordulatot vesz. Nekem nagyon tetszett.

Szereplők

Kedvenc idézetek

"– Szükséged lesz rám? – Mindig szükségem van rád."

"– Minden élet teljes, még ha hamar ér is véget. Ismered azt a T. S. Eliot-idézetet? – Nem. – „A rózsa pillanata meg a tiszafa pillanata ugyanaddig tart.”"

"„Sok barátom van” – felelte Miranda arra a kérdésemre, hogy miért van szükség hét vendégszobára a házban, aztán olyan pillantást vetett rám, mintha azt kérdeztem volna, miért kell bevezetni a vizet."