Ugrás a fő tartalomra

"Sokszor az áldozatok nem gondolják, hogy lehetne másmilyen is az életük." - interjú Szaszkó Gabriellával, a Maradj velem! írónőjével

Szaszkó Gabriella az első magyar szerző a Maxim kiadónál, amire rögtön felfigyeltem, hiszen semmi dolog megtörni egy külföldi könyvekből álló szériát magyar, elsőkönyves kortárs szerzőként, de azt hiszem, Gabi jött, látott, győzött, és egy olyan regényt tett le elénk azt asztalra a Maradj velem! személyében, aminél jobb kezdést nem is tudok elképzelni. Olvassátok szeretettel az interjúmat Gabival, amiben a könyv útjától kezdve nagyon mély és komoly dolgokon át sok mindenről beszélgettünk.


Jellemezd magad öt szóval!
Szorgalmas kényszeres-listázó szorongó történetmániás író :)

Mindig is író szerettél volna lenni?
Inkább úgy mondanám, hogy mindig is írtam és mindig történeteket találtam ki, de arra, hogy ténylegesen író akarok lenni, csak huszonéves korom elején jöttem rá. Elég hosszú út vezetett oda, hogy bevalljam magamnak, hogy ez az igazi vágyam. 

A Maradj velem az első írói próbálkozásod?
A Maradj velem előtt már írtam rengeteg novellát és másfél regényt. Kábé tizenkét éves korom óta folyamatosan írok. De a húszas éveim elején igyekeztem komolyan foglalkozni az írással. Jártam prózaíró kurzusra és pályázatokon is szerepeltem a novelláimmal. 

Melyik főszereplőt érzed magadhoz a legközelebb, Davidet, Amyt vagy Christ, és miért?
Ez nehéz kérdés, mert igazából mind a hárman mást jelentenek nekem, mind nagyon közel állnak hozzám. De azt hiszem, hogy Davidet kell mondanom, mert az egyes szám első személy miatt nagyon azonosultam a gondolkodásmódjával, a lelki világával, de aztán igyekeztem mindannyiunkat még jobban megismerni, hogy közelibb képet alkossak róluk.

Miért döntöttél úgy, hogy két szálon fog futni a cselekmény ahelyett, hogy jelen időben ismernénk meg Davidék fiatalkorát?
Nem annyira tudatos döntés volt, általában nem tervezem meg, amit írok, hanem csak előre látok pár jelenetet, így engem is meglepetések érnek írás közben. Nem annyira szeretek egyszálú cselekményeket írni, szerintem így sokkal szélesebb spektrumban ismerhetjük meg a szereplők életét. 

Nem titok, hogy a Te könyved az első magyar szerző által írt könyv a Maxim kiadónál. Hogy jött ez létre? Ők kerestek meg téged, vagy te Őket?
Én nagyon hagyományosan kezdtem neki a Maradj velem!-nek kiadót keresni. Megírtam, előolvastattam, megszerkesztettem, írtam magamról bemutatkozót és elküldtem pár kiadónak. Szerencsére a Maxim kiadó felfigyelt a kéziratomra, előolvasó kezébe adta, aki beleszeretett a történetbe, így elkezdtek foglalkozni az ügyével, amiért azóta is nagyon hálás vagyok. 

Mit fejez ki számodra a borító és a cím?
Bevallom címadásban nem vagyok túl jó, és egyáltalán nem emlékszem, mikor is jutott eszembe pontosan, hogy ez lesz a könyv címe. Szerencsére jól működik, hiszen David vágyát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a bátyja vele maradjon örökre. A borító gyengéden a szerelmi szálra fókuszál, egyben a múltidézésre is az előttük elterülő város miatt. Szerintem kellemesen nosztalgikus lett, ami kell is, mivel kicsit oldja a feszült tartalmat.

Lesz folytatása a Maradj velem!-nek?
Az nem titok, hogy a szereplők egy kéziratnál hosszabb ideig maradtak velem. Rengeteg kérdés maradt bennem megválaszolatlanul, ezért két folytatása is van a regénynek, amik kiegészítik a történéséket, és tovább haladnak a jelenben. Hogy nyomtatásban is megjelenik-e, majd kiderül :)

Szerinted milyen a családon belüli erőszak áldozatainak helyzete ma Magyarországon? Kaphatnak segítséget, támogatják őket, vagy épp ellenkezőleg? Milyen lépéseket lehetne tenni a helyzet javítása érdekében?
Ez olyan hihetetlenül összetett kérdés, hogy szakdolgozatot lehetne róla írni. A családon belüli erőszak nagyon kényes téma, hiszen a mi kulturánkban mindenki szeret a saját dolgával foglalkozni, sokszor az áldozatok nem gondolják, hogy lehetne másmilyen is az életük. Sokszor éppen nekik van bűntudatuk, nem nagyon tudnak kilépni a helyzetükből. Szerintem a családon belüli erőszak minden országban nehezen megoldható probléma. Ráadásul nehéz meghatározni azt is, hogy mi számít erőszaknak, hiszen vannak gyerekek, akik folyamatos szóbeli bántalmazás mellett élik az életüket, ami külsérelmi nyomokat nem hagy, de belsőket annál inkább. Az áldozatok Magyarországon is kaphatnak segítséget, de sokkal jobban ki kellene építeni a segítői hálózatot, sokkal jobban kellene figyelnünk a körülöttünk lévőkre. Sokszor sajnos fogalmuk sincs a bántalmazottaknak, hogy kihez is kellene fordulniuk. Sajnos sok olyan esetről lehet hallani, amikor katasztrófába torkollik a bántalmazás. Ráadásul még mindig a köztudatban él, hogy a gyerekeket csak fizikai eszközökkel lehet engedelmességre bírni, ez generációról generációra szál. Sok a meggyötört, pszichésen sérült szülő is, akik maguk sem kérnek segítséget.

Honnan jött a regény ötlete?
Mindig is foglalkoztattak a komolyabb témák, általában nálam az ötletek kisebb dolgokból állnak össze, így jött a Maradj velem is. Már régen a fejemben volt egy bántalmazott fiú karaktere, aki öngyilkosságot követ el, belőle lett Chris. Aztán megszületett a fejemben a lázadó öcsi képe, akiben máshogy csapódnak le a dolgok, mint a testvérében. Arra a kérdésre akartam választ találni, hogy hogyan is lehet túlélni egy ilyen gyerekkort. 

Miért döntöttél úgy, hogy magyar néven (ami ma már ritkaság), de külföldi szereplőkről írsz regényt?
Sohasem akartam álnevet, igazából sohasem volt. A külföldi szereplők viszont onnan is jönnek, hogy négy éve külföldön élek. Ez nálam távolítás, elvágyódás, felfedezés is egyben. A multikulturális közeg a lételemem :) Ráadásul az amerikai kultúra nagyon jól jött a Maradj velem!-nél, hiszen ők tényleg olyan típusok, akik végképp a saját dolgukkal foglalkoznak, a zárt ajtók mögött pedig elképesztő események zajlanak le. Szeretem amerikai környezetbe helyezni a regényeimet, így egy időre én is ott lehetek. 




Történt a környezetedben olyan esemény, amely a könyv témáját inspirálta?
Azon kívül, hogy pszichológia szakra jártam, ahol rengeteg esettanulmányt és szakirodalmat olvastam, nem annyira. Jópár pszichés zavart és sorsot ismerhettem meg testközelből a tanulmányaim során. Persze az ember mindig építkezik a környezetéből is, mozaikok biztos kerültek be ebből is. 

Dolgozol most valamin? Mikor várható a következő könyved?
Mindig igyekszem dolgozni valamin. Most egy zenészfiú és egy fiatal feleség viszonyát boncolgatom. A következő könyvemről majd később nyilatkozom :)

A következő regényeidnél tervezel megmaradni a családon belüli erőszak és hasonló komoly, családokat érintő témák mellett, vagy új műfajjal próbálkozol?
Azt hiszem, továbbra is maradok a komoly témáknál, ezek érintenek meg. Bár az a regényem, amivel most foglalkozom kicsit könnyedebb, ami főleg a hűség és az életút kérdésével foglalkozik. De a fejemben rengeteg komoly témát érintő regény bujkál. 

A következő kérdések spoilereket tartalmazhatnak, így ha nem olvastad a Maradj velem!-et, és nem szeretnél apró spoilereket tudni a regényről, itt állj meg. :)


Miért döntöttél úgy, hogy a szokásostól eltérően itt nem az apuka lesz az erőszakos, hanem az anya?
Igazából sohasem fordult meg a fejemben, hogy az apa legyen erőszakos. Persze a férfiakkal van összemosva az erőszakos jelző, de igazából érdemes a másik oldallal is foglalkozni. A női erőszak kicsit más, talán megfontoltabb, előre eltervezettebb, sokkal több szóbeli bántalmazással is jár. Ráadásul érdekelt az is, hogy az anyai szeretet hiányát tudja-e tompítani az apa szeretete.

Szerinted lett volna valami, amit Davidék apukájának meg kellett volna tenni, hogy megvédje a fiúkat, vagy meg volt kötve a keze? Miért nem jelentette fel például a nőt?
Erről sokat beszélgettem az előolvasóimmal. Úgy gondolom, hogy biztosan tehetett volna többet, de neki is megvan a maga személyisége, a maga háttértörténete, ami mozgatja a tetteit. Az biztos, hogy csúnya menet lett volna, hogyha feljelenti a feleségét, hogyha elviszi a fiúkat. De lehet, hogy ezt kellett volna tennie. Ebben még a három főszereplőm sem ért egyet :)

Szerinted másképp alakult volna a fiúk sorsa, ha David az idősebb, aki megvédi Christ, és nem fordítva? Akkor ő lett volna öngyilkos, vagy ehhez a folyamathoz még hozzátartozott a személyiségük is?
Nagyon más a személyiségük. Bár a születési sorrend fontos, általában az idősebbeknek sokkal több felelősséget kell vállalniuk. Bevallom, hogy pár fiútesó-párt megfigyeltem a közvetlen környezetemben. David a lázadó, de meg is engedhette magának ezt kisebb testvérként. Igazából mi magunk sem tudjuk, hogy mennyivel lennénk másabbak, ha nem máshol állunk a születési sorrendben. Ez is olyan kérdés, ami szintén megérne egy szakdolgozatot :)

Linkgyűjtemény:

Megjegyzések

  1. Szia!
    Egyre jobban örülök,hogy ezeken a blogokon egyre több interjú van magyar írókról és írások jelennek meg a könyveikről.
    Mostanában jelentősen több magyar író tollából származó könyvet olvastam és kellemesen csalódtam.Lebilincselőek.
    Sajnos,még Szaszkó Gabriella könyvét nem olvastam,de eddig csupa jót olvastam a könyvről.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése