Ugrás a fő tartalomra

MINIKRITIKA | Cynthia Hand: Say Goodbye - Amikor búcsúzunk

Alexis egy középiskolás kitűnő tanuló, akit felvettek a híres MIT egyetemre, matematika szakra. Öccse öngyilkossága óta azonban semmi sincs rendbe a családjában. Anyja egyfolytában sír és azt mondja, hogy véget ért az élete. Apja még a tragédia előtt elhagyta őket egy fiatalabb nőért. Alexis pedig dühös, ugyanakkor magát hibáztatja öccse, Ty haláláért, néha pedig az az érzése, hogy öccse szellemként követi őt. Alexis pszichológusa, Dave azt javasolja a lánynak, hogy kezdjen el naplót írni, hátha így könnyebben meg tud birkózni öccse öngyilkosságával. És ahogy Alexis papírra veti fájdalmát, kétségeit, emlékeit, úgy tárul fel az olvasó előtt a múlt, a jelen és a jövő.

Nagyon nagy reményeim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban, de sajnos amekkorák voltak a remények, akkora volt a csalódás is. Nekem ez egyáltalán nem tetszett, és idegekkel sem bírtam. Jó-jó, jó a téma, meg szomorú, de hogy egy könyvben ennyire ne történjen semmi, az már hihetetlen. Az elején tetszett, Alexis is nagy benyomást tett rám, mert sok mindenben (például a matekmániában) magamra ismertem benne, de olyan volt az egész könyv, mint valami rossz vicc, amikor várod és várod és város a poént, de egyszerűen nem jön. Vártam, hogy végre legyen már valami, végre nem unjam magam halálra, de ebben a könyvben csak ennyi volt. Pedig nagyon sajnálom mert ebből valami jót is ki lehetett volna hozni. :(

★☆☆☆☆☆☆☆☆☆ (1/10)

Megjegyzések