Ugrás a fő tartalomra

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver #5)

Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika közép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van. Minden újabb várossal, minden újabb kamionos pihenővel, minden újabb autópályával egyre közelebb kerülnek egy olyan kegyetlen gyilkoshoz, akire John semmilyen jól bejáratott analitikus és előrejelző módszere nem alkalmazható. Közben Brooke meghasadt pszichéje az elméjén osztozó több százezer halott személyiségtől túlterhelve tántorog az összeomlás peremén. Hol birtokában van szellemi képességeinek, hol nem, és minden nap új nevek, gondolatok és emlékek törnek felszínre benne, mígnem felbukkan az a személyiség, akire John végképp nem számított: Senki utolsó áldozata, csapdába esve John egyetlen megmaradt barátjának testében.


Most, hogy újra belecsöppentem John Cleaver világába, nem igazán akarok kiszállni belőle, így kicsit félve kezdtem neki az utolsó előtti kötetnek. De attól függetlenül, hogy sajnálom, hogy hamarosan el kell válnia az utunknak, nagyon tetszett ez a kötet is.

John még mindig iszonyú érdekes karakter, szarkasztikus és néha vicces is. Tetszik az egész világ, amit Dan Wells felépített ebben a sorozatban. Ami még nagyon elnyerte a tetszésemet, az az, hogy John mekkora személyiségfejlődésen ment át a kötetek során. Az első kötetben még full szociopata volt, akit nem érdekelt senki és semmi, az utolsó kötetre pedig szinte "normális" emberré vált, aki felelősséget vállal társai sorsáért is. Szinte meg is könnyeztem, annyira megható volt ezt a fejlődés.

A könyv tele volt izgalmakkal, érdekes gondolatokkal, és a személyiségfejlődés mellett a sztori is jól tudott fejlődni. Nagyon várom már, mit hoz a következő rész, és úgy érzem, lassan érik az eredeti trilógia újraolvasása is.

Szereplők



Kedvenc idézetek

Sosem éreztem magam jobban, mint amikor holttestek vettek körül. A holttestek csendesek, kiszámíthatók, megvan bennük minden, ami képes megnyugtatni engem. Az emberi interakciók szeszélyeinek és komplexitásának dekódolása olyan fárasztó, mintha csak maratont futnék az agyammal. A holttestek átvizsgálását azonban hasonlóan csillapítónak találtam, mint a keresztrejtvényt vagy a szúdokut.

 – Az a John, akit én szerettem, sosem volt normális. Ezt szerettem benne.
    – Akkor is hazugság volt.
    – Talán nem is vagy olyan jó hazug, mint hiszed.
    – Tehát akkor beleszerettél egy pszichopatába? – Ismét ránéztem, és bár nem tudtam, miért, kezdtem bedühödni. – Az iskolában az összes srác közül én voltam az egyetlen olyan merengő, lélektelen tekintettel, mire te azt mondtad magadban, „Egy olyan fiúval akarok járni, aki bármikor megölhet”.

A halál a legteljesebb béke, amelyet valaha láttam, a legteljesebb nyugalom, amelyet valaha éreztem. A holttestek némák és nyugodtak és tökéletesek. Sosem éreztem nagyobb kényelmet, nagyobb békét, mint amikor egyedül csak a halál vett körül.

– Vigyázz, mit kívánsz. A kívánságok sokkal gyakrabban válnak valóra, mint kellene nekik.


INFORMÁCIÓK
Kiadó: Fumax
Oldalszám: 310
Megjelenés éve: 2016
Eredeti cím: Over your dead body
Kedvenc szereplő: Kutyafiú

★★★★★★★★★★ (10/10)

A bejegyzés a Fumax Kiadó jóvoltából jöhetett létre

Megjegyzések