Ugrás a fő tartalomra

Félbehagyva | J. Goldenlane - Napnak fénye

Mi jöhet egy világháború után? Természetesen egy újabb világháború – állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az
atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború. Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is. Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat. Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte… és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik. J. Goldenlane új regényének színes, mesteri precizitással felépített világa kiváló érzékkel hozza össze a YA klasszikus elemeit, egy posztapokaliptikus világ képeit, és a finom humort – túllépve a megszokott kereteken, a fiatal és lélekben fiatal olvasók számára egyaránt emlékezetes módon mutatva be az új világrend meghatározó uralkodóházának intrikáit és a felnőttként helytálló fiatalok küzdelmeit.


Megkockáztatva, hogy most sekélyesnek fogok tűnni vagy kivívok magam ellen valami közharagot:

J. Goldenlane könyveit nagy rajongás övezi a molyon ezért már rég felfigyeltem rá. De őszintén szólva a borítóiról ordítanak, hogy nem nekem valóak a könyvei. Mégis, mivel elhatároztam, hogy meg fogom próbálni elolvasni az összes Mini könyvklubos könyvünket, és történetesen a Napnak fénye a júniusi könyv, gondoltam, itt a jó alkalom, hogy bebizonyosodjon, nincs igazam, és Goldenlane könyvei mégiscsak nekem valóak. Hát nem...

Be kell vallanom, az első fejezet végéig jutottam. De annyira nem tudott megfogni ez az egész, hogy eléggé szenvedtem. Igen, sekélyes és szűk látókörű vagyok, vagy akármi, de nem bírom az ilyen kínai szereplős-neves dolgokat. Egyszerűen nem tudok azonosulni a szereplőkkel és egy idő után összefolyik, hogy melyik szereplő ki is valójában. Viszont a szerző humora, ami gondolom a nagy közkedveltségét okozza, már ilyen rövid szösszenetben is nagyon jól megmutatkozott, többször fel is nevettem hangosan. Nem szeretném csillagozni ezt a könyvet, mert nem olvastam belőle annyit, hogy tudjam értékelni, de nekem ez most nagyon nem. :(

Megjegyzések

  1. Őszintén sajnálom, hogy megakasztottak a kínai nevek, és nagyon örülök, hogy ennek ellenére legalább pár mosolyt ért a könyv. Abban pedig maradéktalanul egyetértünk, hogy vannak könyvek és olvasók, akik egyszerűen nem kompatibilisek egymással. Ha pedig az ember belefut egy nagyon nem neki való könyvbe, akkor a legjobb félbehagyni, mert az élet rövid, és annyi, de annyi jó könyv van a világon!
    Tisztelettel
    J. Goldenlane

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése