Ugrás a fő tartalomra

Rainbow Rowell - Fangirl

Cath imádja Simon Snow-t. Oké, Simon Snow-t mindenki imádja… Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment. Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek. Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar. Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül. Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?


Na jó, azt hiszem, én eddig valami téveszmében éltem. Azt hittem, hogy Simon Snow = Simon's Cat, vagyis hogy a könyv főszereplője egy rajzolt macskáért rajong, ezért kicsit nehezemre esett elkezdeni ezt a könyvet. :D De aztán tisztázódott ez a félreértés.

Ez a könyv úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér! Egy nagyon vontatott könyv után kezdtem bele, amit hetekig "olvastam" úgy, hogy felé sem néztem, mert egyszerűen nem csúszott nekem. És akkor berobbant az életembe a Fangirl, és teljesen elmerültem benne. Rainbow Rowell másik könyvét, az Eleanor és Parkot is imádtam, így végül is nem volt annyira meglepő, hogy beszippantott ez a történet, mert azt kell mondjam, hogy Rowell tényleg nagyon tud írni.

A főszereplőben, Cathben több értelemben is magamra ismertem, mert én is idén szeptemberben kezdem az egyetemet (remélhetőleg ;)) és abszolút megértettem a beköltözéssel és szocializációval kapcsolatos aggályait. Valamint én is ilyen zárkózott vagyok, és mindemellett fangirl (bár a fanfiction írás nem az én asztalom). Szóval abszolút bele tudtam magam élni a történetbe.

A mellékszereplőket is nagyon megkedveltem - főleg Cathék apukáját és Nicket. De igazándiból az összes szereplőben találtam valami pozitívat, valami egyedit, ami miatt közel kerültek hozzám.

A Simon Snow-os részletek a fejezetek közben, és a fanfic részletek valamiért számomra érdektelenek voltak, így azokat átlapoztam. Nem szeretek így össze-vissza beleugrálni egy történetbe, ráadásul az egész olyan Harry Potter koppintás-szagú volt (ami nem tudom, hogy direkt volt, hogy megszólítsa a potterhead-eket, vagy véletlen, tudatalatti volt Rowell részéről)

Tetszett, hogy habár lehetett volna Cath számára két potenciális srác, amiből jöhetett volna a klisés szerelmi háromszög, mégsem ment el ebbe az irányba. Ezért egy bazinagy piros pont jár.

Volt benne romantika és humor bőven, de emellett nem mellőzte az érzelmes és fontos témákat (alkoholizmus, mentális betegségek, bonyolult családi háttér) sem. Egyszóval tökéletes olvasmány. Nagy kedvenc lett.

Csak két apró kivetnivalót találtam csak a könyvvel kapcsolatban, amik olyan jelentéktelenek (és annyira tetszett az alapsztori), hogy pontlevonást sem érnek:
  • Lábjegyzetek az utolsó oldalon - nagyon idegesítő volt mindig visszalapozgatni...
  • Le nem fordított "menő" szavak - mert azt még megértem, hogy a fanficet nem tudták lefordítani, hülyén is hangzana, de könyörgöm: spiderman, skipelem, hi, deal?

Kedvenc idézetek

Szereplők

Cath

Wren


Reagan



Levi


INFORMÁCIÓK:

Kiadó: Scolar
Oldalszám: 448
Eredeti cím: Fangirl
Megjelenés éve: 2015

★★★★★★★ (10/10)

A bejegyzés a Scolar Kiadó jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések