Ugrás a fő tartalomra

Ransom Riggs - Üresek városa (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei #2)

1940. SZEPTEMBER 3. 
A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK. 
EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT. 
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket… 
Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben. 
A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.

Ha az első rész jó volt, akkor ez egyszerűen zseniális. Még jobban tetszett, sokkal izgalmasabb és rejtélyesebb volt, már alig várom, hogy a kezemben legyen a harmadik rész, biztos vagyok benne, hogy felül fogja múlni a várakozásainkat.


Ez a rész nagyon kalandos volt, tetszett, hogy a gyerekeknek önmagukra kellett hagyatkozniuk, nem segített nekik egy felnőtt sem, ez nagyon izgalmassá tette a történetet és megmutatta, hogy kiben mi lakozik. Enoch továbbra is hihetetlenül vicces, de még mindig nem kedveltem meg a személyiségét. A kedvencem az anyatigris típusú Bronwyn lett, aki odaadóan védelmezte a kisebb különleges gyermekeket.

Szerintem ez a sorozat kihagyhatatlan, fantasztikus, elbűvölő, és a legizgalmasabb, amit az utóbbi időben olvastam.

Szereplők

Jacob


Emma

Horace

Enoch

Kedvenc idézetek

"Bárcsak létezne egy olyan világ, ahol együtt élhetünk mindannyian, békében."

"– Addison MacHenry, az ön alázatos szolgája. 
– Elég cifra név egy kutyának – mondta Enoch, aki egyáltalán nem hatódott meg attól, hogy beszélő állattal találkozott. 
Addison a szemüvege fölött Enochra sandított. 
– És ha szabad megkérdeznem, önt milyen néven szólíthatom? 
– Enoch O'Connor – húzta ki magát büszkén Enoch. 
– Elég cifra név egy szurtos, tésztaképű fiúnak."


★★★★★★★★★★ (10/10)

Megjegyzések

  1. Èn tavaly kb. ilyenkor olvastam ezt, ès a második rèsz sokkal jobban tetszett, mint az első. Nekem az első kötet kicsit vontatott volt, de ebben sokkal több izgalom volt. :) A harmadik rèszre viszont èn is kíváncsi vagyok,mert nagyon fordulatos volt a regèny vège. Emiatt is tetszett jobban, mint az első. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése