Ugrás a fő tartalomra

J. J. Abrams - Doug Dorst : S.



Egy könyv. Két olvasó. Egy titkokkal, veszélyekkel, vágyakkal teli világ.

A fiatal lány kezébe kerül egy könyv, amelyet egy fiú kezdett el olvasni, lapszéli megjegyzéseket fűzve hozzá. A kommentárok arról tanúskodnak, hogy szerzőjüket lenyűgözi a történet és a rejtélyes író személye. A lány sem tudja kivonni magát a különös könyv hatása alól, és a margóra írva válaszol az ismeretlennek. Szokatlanul izgalmas, nem mindennapi levelezés kezdődik a két fiatal között, akik egyre mélyebbre ásnak egy rejtelmes eseményekkel és megfejtésre váró utalásokkal teli világban.


Ez a könyv annyira szokatlan és komplex, hogy fogalmam sincs, hogyan álljak neki az értékelésének. De akkor megpróbálom olyan sorrendben, ahogy olvastam.

Először kezdtem az "eredeti" könyvvel, V. M. Straka - Thészeusz hajója című művével, ami egy régi könyvillatú, könyvtári példány. Már maga az alaptörténet is nagyon rejtélyes, tele van jelekkel és kódokkal (amit ugye a lapszéli jegyzetek hivatottak megfejteni). Most eltekintve a Straka lényét övező rejtélytől és az Eric/Jen dologtól, csak a könyv törzsszövegét nézve is ez egy tízcsillagos élmény. Nyomasztó, fullasztó néhol a hangulata, hiszen mégiscsak egy amnéziás ember, S. identitáskereséséről és meneküléséről szól, de nagyon nagyon zseniális!! Minden tipográfiai csoda és kiegészítő levelek nélkül is tökéletes olvasmány.


Szereplők

S.

Sola

Corbeau

És akkor térjünk rá a bölcsészhallgatóink jegyzeteléseire. Első körben (az ajánlott utasítást követve) a kék-fekete jegyzeteket olvastam, ezek után a narancssárga-zöldeket, majd a piros-lilákat, végül a fekete-feketéket. Úgy gondolom, így teljes rálátást kaptam a történet minden szegmensére, viszont néha kicsit összezavart, hogy nem mindig értettem, miről beszélnek (ami persze később kiderült). Engem nem igazán foglalkoztatott Straka kiléte, habár eköré épül az egész beszélgetés, sokkal inkább Eric és Jen élettörténete, és az FXC-szál. Ettől függetlenül imádtam az okfejtéseket, nyomozásokat, ahogyan kezdett apró darabokból összeállni a teljes kép. Irodalomórán sokszor csodálkozom, hogy honnan is tudhatnánk, mire gondolt a költő és mi mit szimbolizál a versekben, de most egy kicsit közelebb érzem magamhoz a műelemzést olyan értelemben, hogy Jen és Eric mindenféle motívumra rávilágítottak Straka könyvében, olyanokra is, amikre sosem gondoltam volna.

A tipográfia nagyon egyedi, és alapból ez az, ami felkeltette az érdeklődésemet. DE... csúnya nézés a kiadónak, mert nagyon rontotta az élményt, hogy a könyv lapjain mindkét kódfejtő kézírása gyönyörű, könnyen olvasható volt, a kiegészítők olvasása közben meg agygörcsöt kaptam, annyira olvashatatlan... csak szerintem zavaró ez? Hiszen aki egy könyvbe szépen ír, az levélbe nem ír szépen? Ezáltal a legtöbb kiegészítő élvezhetetlen lett, és ezt borzasztóan sajnálom. Gondolkodtam, hogy emiatt levonok egy csillagot, de rájöttem, hogy ez semmilyen mértékben sem a könyv hibája.

A kiegészítők... nos, imádtam őket, amíg csak nézegetni, simogatni kellett őket. A legtöbbjük a kódfejtésnél hasznosnak is bizonyult. De volt egy pár, amit nem tudtam értelmezni, amit nagyon sajnálok. (például az Eötvös-kerék használata.,.) De lehet, hogy egy későbbi olvasással erre is fény fog derülni, hiszen maradtak még jócskán kódok, rejtélyek, amiknek nem jártam a végére. Az biztos, hogy ez egy olyan könyv, amit időről-időre elő fogok venni, amíg élek.

Szereplők

Eric

Jen

Ilsa

Moody

Kedvenc idézetek

"A művész integritás nem az a hölgyvendég, akit ki lehet hagyni a meghívottak listájáról. Ő a díszvendég, őt ültetjük le elsőnek, őt szolgáljuk ki először, ő rendeli az első számot a zenekartól, és ő választ magának táncpartnert."

"Szerintem az a lényeg, hogy egy bizonyos pontig meg kell bírni valakiben, de nem szabad elfelejteni, hogy az illető megváltozhat."

"Lassan kikészülök a Straka-világtól (és/vagy nem alszom eleget). Tegnap este, amikor hazaértem és felkapcsoltam a villanyt, megláttam magam a tükörben. Halálra rémültem. Olyan volt, mintha valaki más lett volna ott."

"Van itt valami, ami sehogy se fér a fejembe: az ember úgy nő fel, hogy állandóan azt hallja, Amerika az egyéni érvényesülés hazája, az mindennek az alapja, a sarkköve; az lehetsz, aki akarsz, stb.. De aztán elvégzed az iskolát, és elvárják, hogy állj be a sorba, és tedd azt, amit tenned kell, találj melót, tartsd be a szabályokat és ne egyénieskedj."

Néhány kedvcsináló kép a könyvről





★★★★★★★★★★ (10/10)

Megjegyzések