Ugrás a fő tartalomra

Heather Gudenkauf - Utolsó lélegzetig


Heather Gudenkauf amerikai írónőt gyakran nevezik női John Grishamnek. Az utolsó lapig képes fokozni az izgalmat. Ez a regénye egy telefonhívással kezdődik az iskolából: Szeretlek, anya! Aztán egy lövés hangja, és a vonal megszakad. Te mit tennél? 
A gyerekek már javában készülnek a tavaszi szünetre egy csendes, amerikai kisváros iskolájában. Vidámak, hiszen mindjárt itt a vakáció. Ám egy ismeretlen fegyveres túszul ejti őket a délelőtt során, és nem árulja el, mi a szándéka. Vajon ki ez a férfi? Hiszen Broken Branch városában mindenki jól ismeri egymást vagy mégsem? 
A feszült tempójú thrillerben percről percre fokozódnak az események. Mire véget ér a nap, megtudjuk, sikerül-e épségben kihozni a gyerekeket az iskolából, és hogy valójában ki ez a fegyveres alak. Addig csak egy biztos: odakint a szülők és a rendőrök rettegve félnek, nehogy kudarcot valljon a mentőakció.

A fülszöveg azt állítja, hogy Heather Gudenkaufot a női John Grishamnek nevezik. Én ezzel vitatkoznék. Ugyanis ő szerintem az új Jodi Picoult. És ez nagy szó. Jodinak van egy hasonló regénye, Tizenkilenc perc címmel, ám az inkább a bullying témára fókuszál egy iskolai lövöldözés által. Viszont az Utolsó lélegzetig továbbviszi ezt az ötletet, és arra keresi a választ, hogy mi játszódik le bizonyos emberekben ugyanazon esemény, történetesen egy iskolai lövöldözés hatására.

Nagyon tetszett, hogy több nézőpontot alkalmazott, ezekből fonódott össze a történet, így megtudhattuk, hogyan reagál ugyanarra a bizonyos dologra több korcsoport és különbözőképpen érintett ember: volt az anya monológja, akinek a gyermekei érintettek voltak az esetben, ám ő távolról, magatehetetlenül nézte végig, hogy miként alakulnak a dolgok; aztán volt a fiatal diáklány szemszöge, aki sok megpróbáltatáson ment keresztül és iszonyú bátran viselkedett, hogy megóvja az öccsét. Bepillantást nyerhettünk még a nagypapa gondolataiba is, aki az unokái és egy régi viszály miatt aggódott, valamint egy tanárnő fejébe is, aki pedig szerves része volt a dolgoknak és az ő szemszögéből láthattuk a fő eseményeket. És ne feledkezzünk meg a rendőrnő szemszögéről sem, akinek kulcsfontosságú szerepe volt az eseményekben. Ezek a szemszögváltások fokozták az izgalmat, mindig ott vágta el az írónő az egyik szemszöget, ahol a legizgalmasabb volt, és csak a többiek monológja után tértünk vissza ide újra, ezzel izgalomban tartva az olvasót.

Az is tetszett, hogy abszolút nem volt egyértelmű, hogy ki a lövöldöző, és mik az indokai. Több lehetséges változat is felmerült, és én mindegyiket el tudtam volna képzelni, de a végeredmény nagyon meglepett és sokkolt, jó értelemben.

Remélem az olvasói "pályafutásom" alatt a kezeim közé akad majd Heather Gudenkauf más könyve is, mert nagyon nagy reménységet látok az írónőben.

Szereplők

P. J.

Auggie

Meg

Mrs. Oliver

Kedvenc idézetek

"Ez a legnagyszerűbb az emberi szívben. Van benne hely mindenfajta szeretetnek."

"Anya szerint a hajfestés olyan, mint az alkohol. Ha az ember rákap, nehéz róla leszokni."

"Isten nem tart létszámellenőrzést, és csak azért, amiért valaki mindennap templomba megy, még nem lesz belőle jó ember."

★★★★★★★★★★ (10/10)

Megjegyzések