Ugrás a fő tartalomra

Helen Bryan - A háború jegyesei


Crowmarsh Priors álmos, kis falu Anglia déli partjainál. A második világháború azonban mindent megváltoztat: a fiatal férfiak bevonulnak, és új lakók jelennek meg a jól ismert házakban. Egy fiatal, titokzatos, amerikai nő; egy botrányairól híres, londoni, jó családból való fruska; a bécsi zsidóüldözés elől menekülő, terhes fiatalasszony; London egy munkásnegyedéből származó csitri. A négy fiatal nő kiszakadva a megszokott kerékvágásból, új életet kénytelen kezdeni, amelyben csak egymásra számíthatnak, és egy kortársukra, a néhai lelkész lányára. 
Szerelem, féltékenység, árulás, tragédiák sora alakítja sorsukat, a háború is egyre fenyegetőbb, a német vadászgépek már a falu felett húznak el, és mintha valaki a helyiek közül előre értesítené őket… 
Ötven év után az asszonyok újra összegyűlnek a faluban, de nem csak ünnepelni és emlékezni. Visszatérnek, hogy bosszút álljanak, hogy megtorolják annyi ártatlan ember halálát.

Habár nem vagyok feminista, el kell ismernem, hogy Helen Bryan adott egy löketet az ilyesfajta érzéseimnek, és megmutatta, hogy igenis a nők kemények, fantasztikusak és legyőzhetetlenek. A második világháborút szinte minden könyv a holokauszt oldaláról közelíti meg, én magam is több ilyen regénnyel találkoztam, de tény és való, hogy senkit nem érdekel a hátország sorsa annyira, hogy regényt írjon róla. Nos, Bryan-t érdekli, és írt is róla. És milyen jól tette!

Tetszett, hogy ugráltunk kicsit az időben, így egyszerre bontakoztak ki az események és az események évekkel későbbi hatásai. Az is tetszett, hogy a főszereplő nők sorsa mennyire összefonódott, és hogy együtt álltak ki az igazságtalanságok ellen. Mindegyiküket sikerült megkedvelni még a hibáik ellenére is.

Szerintem ez a könyv remek emlékeztető arra, hogy nem csak a frontból, a holokausztból állt a második világháború, hanem több ezer szenvedő családból, amelyet egy-egy legyőzhetetlen nő vitt a hátán. Gyönyörű.

Kedvenc idézetek

"Murielnek most az egyszer elállt a szava. Nyilvánosan azt mondták neki, hogy nincs igaza! Soha senki nem merészelt így beszélni vele. Mögötte az emberek lehajtott fejjel mosolyogtak."

"Közelebbről megszemlélve látta, hogy a fiatal nő tulajdonképpen lány, minden cicomája ellenére."

"Neki nem volt senkije. Az önsajnálattól újra rátört a sírás, majd azt hajtogatva magának, hogy ne legyen ostoba, felszárította könnyeit."


INFORMÁCIÓK:
Kiadó: General Press
Oldalszám: 424
Eredeti cím: War Brides
Megjelenés éve: 2015

★★★★★★★★★★ (10/10)

A bejegyzés a General Press kiadó jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések