Ugrás a fő tartalomra

MINIKRITIKA // Dóka Péter - A kék hajú lány




Mindig vámpírokat rajzol, fekete a körme, és kerekes székben ül. Ő Mira, a kék hajú lány, aki éppen várja a csodát. Mert csodára néha szükség van. Főleg egy kórházban. De nem a csoda érkezik, hanem a tizenhárom éves Olivér. A fiúnak nincsenek barátai, a plüsspatkányával alszik, és szeret felmászni a magasba. Kórházba is azért került, mert leesett egy fáról. A gyerekosztály a rejtélyes és furcsa álmok helye, Olivér itt barátokra talál, és sokkal jobban érzi magát, mint odahaza. Mindenkin megpróbál segíteni, aki beteg vagy boldogtalan. De leginkább egyvalakit szeretne megmenteni: a félelmei elől álomvilágba menekülő kék hajú lányt.



Számomra ez a könyv rejtély. Egyrészt nagyon tetszett, mert az illusztrációk gyönyörűek voltak, szép gondolatok fogalmazódtak meg benne és a szereplők is szimpatikusak voltak. Másrészt viszont számomra olyan...hát, nem tudok jobbat, a Farkasok a falban-hoz hasonlított, olyan szürreális volt, tipikusan az a fajta, ami ugyan gyermekkönyv címen fut, mégis inkább a felnőttek értékelhetik.

★★★★★★☆☆☆☆ (6/10)

Megjegyzések