Ugrás a fő tartalomra

Cecelia Ahern - Amikor megismertelek


Jasmine két dologhoz ért: profi üzletasszony és odaadó testvér. Ám amikor váratlanul elveszíti a munkáját, törékeny nővére pedig kezdi önállóan bontogatni a szárnyait, rá kell ébrednie, hogy nem tudja, merre halad az élete. 
Álmatlan éjszakáin az ablakból figyeli a szomszéd sztár-DJ és családapa részeg randalírozását: Matt is munkanélkülivé vált, amikor a talkshow-jában egy szilveszteri pajzán tréfa nem úgy sült el, ahogy tervezte. 
Jasmine-nak minden oka megvan rá, hogy utálja Mattet, és úgy tűnik, az érzés kölcsönös, a két ember útjai azonban visszavonhatatlanul keresztezték egymást. Az évszakok múlásával pedig nem csak a kertészkedésbe temetkező Jasmine udvara lesz egyre pompázatosabb: egy valószerűtlen barátság és egy bimbózó szerelem is bekopogtat hősnőnk ajtaján. 
Cecelia Ahern legújabb története elgondolkodtató, bájos és felemelő, megnevettet és könnyekre fakaszt, és legfőképp emlékeztet minket arra, hogy az életet élni érdemes.


Cecelia Ahern már azóta az egyik kedvenc íróm, hogy elolvastam az Ui.: Szeretlek-et. Azzal a kötettel nagyon  megfogott magának, és ez a varázs azóta is többé-kevésbé változatlan. Volt olyan regénye az írónőnek, amit imádtam (A szerelem kézikönyve, Ahol a szivárvány véget ér, Bennem élsz), és volt olyan is, ami kevésbé nyerte el a tetszésemet (Lány a tükörben). És az Amikor megismertelek valahol e között a kettő között ingázott.

Igazából nem mondanám, hogy nem tetszett, csak éppen tökéletesnek sem nevezném. Ami tetszett benne, az az, hogy egy nagyon erős jellemfejlődést figyelhetünk meg Jasmine-on, ami igazából a könyv egész cselekményét is adja. Az is tetszett, hogy egy nem mindennapi történetről van szó, így nem volt olyan érzésem, hogy ismerős a sztori. Igazából ezzel szemben csak egy dolgot tudok felhozni, ami nem tetszett, az pedig a túlzott filozofikusság. Valahogy ez nekem nem jött be, nem a megszokott Cecelia Ahern érzést kaptam. Lehet, hogy nem jó hangulatomban kapott el, és egy kicsit elmélyültebb, filozofikusabb hangulatban nagyon tudtam volna szeretni. De így sem volt ezzel semmi probléma. Sőt.

Nagyon tetszett, hogy Ahern biztosította, hogy semmiképpen se unjunk rá a regényre: rengeteg szálból fűzte össze a cselekményt, olyanokból, amelyek önmagukban, önálló történetként is megállnák egyébként a helyüket: gondolok itt a Down-kóros testvérre, az iszákos DJ-re, a munkanélküli Jasmine-re, az újraházasodó apára, és még sorolhatnám. Nekem ez nagyon izgalmas légkört teremtett, így nem tudtam megunni az olvasását.

Főszereplők

Matt és Jasmine

Kedvenc idézetek

"Nem ismerlek, és nem tartozom neked semmivel, de tudom, hogy mindnyájunknak van egy önmegsemmisítő piros gombja, és nem hagyhatom, hogy azt megnyomd. Amíg én őrködöm feletted, addig nem fogod megnyomni!"

"Két lépés előre, egy hátra. Így vagyunk ezzel mindketten. Gondolom, ez természetes dolog. Hiszen senki és semmi nem tökéletes."

"A kertészkedés nagyrészt az előkészületekről szól: készülünk a soron következő munkára, a soron következő évszakra, meg mindarra, amit az elemek tartogatnak számunkra – és nekem most ugyanezt kell tennem az életemben is, nem csak a kertemben."


INFORMÁCIÓK:
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 352
Eredeti cím: The year I met you
Megjelenés éve: 2015

★★★★★★★★★☆ (10/9)

A bejegyzés az Athenaeum Kiadó jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések