Anna Banks - Poszeidón (Szirénia öröksége #1)



Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. 
Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?

A Kis hableányon nőttem fel, amit kisebb koromban havonta legalább egyszer megnéztem, szóval mondhatni, hogy imádom a sellős történeteket. És annyira örültem ennek a könyvnek, hogy végre, végre van egy sellős könyv, amiről ráadásul azt mondják, hogy jó is. Szóval belevetettem magam. És hatalmasat csalódtam. A borító, a fülszöveg és a rengeteg pozitív értékelés egy iszonyat jó, kedvencgyanús könyvet ígér, ám nekem egyáltalán nem lett kedvenc.

Először is: a szereplők mind annyira idióták! Emma és Galén vergődését már rossz volt nézni, egyszerűen annyira életképtelenek voltak, hogy az már fájt. Aztán ott volt még Galén testvére, Raína, akinek a jelleme pedig egy abszolút rejtély volt számomra: az egyik percben még elviselhetetlen perszóna volt, aztán valami kattant benne, és kezesbárányként viselkedett. Mármint oké, volt ennek oka (spoiler, jelöld ki: mikor Emma megcsókolta Tórafot, és emiatt rájött, hogy tényleg fontos neki a fiú) de akkor is, azért szerintem ez már egy kicsit túlzás volt. Rachelt sem tudtam hová tenni, túl sok volt és az sem tetszett, hogy az írónő valami rettenetesen durva háttértörténetet talált ki neki, amiről szó sem esett a könyv feléig, aztán elmesélték 2 mondatban, és soha többet nem került szóba. Emma anyja is rettentő idegesítő volt, így nem igazán tudtam egyik szereplővel sem azonosulni.

A szirének története izgalmas is lehetett  volna, ha nem úgy derül ki minden, hogy harapófogóval kell kihúzni az írónőből és egy, az első fejezetben említett dolgot magyaráznak meg a 20. fejezetben, hogy addig végig úgy olvasod a könyvet, hogy most mi van? Aztán mikor végleg kiderül, hogy mégis mi volt ez, akkor pedig 28x elismétlik, belédsulykolják, mintha annyira idióta lennél, hogy nem tudod felfogni elsőre.

A "rejtély" számomra már viszonylag hamar világossá vált, még mielőtt kiderült, szóval nem lepett meg a csavar a történetben, de azt elismerem, hogy jó ötlet volt az írónőtől. A könyv iszonyú függővéggel ért véget, bár engem nem igazán érdekel, mert annyira nem kötött le a sztori, hogy már alig tudok visszaemlékezni, miről is szólt. De a rajongóknak jó hír, hogy nemsokára megjelenik a folytatás, úgyhogy nem kell izgulniuk többet, hogy vajon mi is fog történni. :)

Szereplők

Emma

Raína


Galén

Kedvenc idézetek


"Négyszáz csatorna, és egyiket sem érdemes nézni. Hihetetlen."


"Olyan a srác, akár egy eleve is utált zeneszám vég nélküli táncoláshoz újrakevert változata, amit azóta nem bírok kiverni a fejemből, hogy legelőször hallottam."


"Még ha nem érdemelne saját alsónaci-reklámos óriásplakátot, akkor is rengeteg rajta a kedvelnivaló."


"Úgy döntök, hogy pillanatnyilag a karja a legegészségesebb tartózkodási hely."


☆☆☆☆☆☆☆ (2/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése