Ugrás a fő tartalomra

Harper Lee - Ne bántsátok a feketeirgót! (Ne bántsátok a feketerigót #1)







Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon… Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra…



Már kismillió helyen hallottam erről a könyvről, főleg filmekben, mivel ugye Amerikában kötelező olvasmány. De a legnagyobb hatás, ami miatt eldöntöttem, hogy el kell olvasnom, az a Lenyűgöző teremtményekben való említés volt, ahol erősen párhuzamba hozták a két regényt. Végül a páromtól a szülinapomra megkaptam a könyv angol, 50. évfordulós kiadását, ezt a gyönyörűséget: 




És akkor tudtam, hogy el kell olvasnom. Igazából azt sem tudom, hogy mit írjak erről a könyvről. Annyi fájdalom és annyi gyönyörűség keveredik benne, hogy arra szavak sincsenek.

Aki követi a blogomat és egy kicsit a szavaim mögé lát, az tudhatja, hogy mennyire szeretem a megindító, szomorú könyveket, főleg az olyanokat, amik egy nagy igazságtalanság ellen akarnak fellépni. Ezért imádtam többek között például a Szárnyak nélkül szabadon-t, hogy egyet említsek a téma gyöngyszemei közül. Ezért szép lassan elkezdtem minden hasonló könyvet beszerezni. A Ne bántsátok a feketerigót! számomra az egyik legjobb könyv volt, amit valaha olvastam, alig bírtam letenni.

"Shoot all the bluejays you want, if you can hit 'em, but remember it's a sin to kill a mockingbird."

Az alaptörténet már felkelti a figyelmet, de több van ebben a könyvben, mint egy néger férfi pere. Amin rengeteget sírtam, és az igazságtalanságát a mai napig sem tudom elfelejteni. De ott van még a gyerekek lelki érésének folyamata, amit a gyermekszemszög kiválóan felszínre hoz, és mindemellett egy másik társadalmi igazságtalanság, Boo Radley elszigeteltsége. Amikor még csak annyit tudtam erről a könyvről, hogy Boo Radley az egyik szereplője, és hogy egy néger férfi peréről szól, őszintén, azt hittem, hogy a két személy egy és ugyanaz, így sokáig értetlenül álltam a kérdés felett, de aztán minden világos lett. Még sok ilyen jó könyvet szeretnék elolvasni, mert egyszerűen kitépte a szívem és odadobta Maycomb polgárai elé. Magyarországon is kötelező olvasmánnyá tenném.

Sok kérdés maradt nyitottan számomra a könyv olvasása után, de lehet, hogy ez volt Harper Lee célja. Hogy elgondolkodjunk, hogy ne adja a szánkba a megoldást. Hogy egy olyan olvasásélménnyel gazdagodjunk, amit soha nem felejtünk el.

Szereplők

Atticus Finch

Jem Finch

Scout Finch

Tom Robinson

Arthur 'Boo' Radley

Idézetek
(angol idézetek, mert angolul olvastam)

"In Maycomb, if one went for a walk with no definite purpose in mind, it was correct to believe one's mind uncapable of definite purpose."

"'You ain't got no business beringin' white chillun here – they got their church, we gout our'n. It is our church, ain't it, Miss Cal?' 
Caplurnia said, 'It's the same God, ain't it?'"

"It was times like these when I thought my father, who hated guns and had never been to any wars, was the bravest man who ever lived."

"When the three of us came to her house, Atticus would sweep off his hat, wave gallantly to her and say, 'Good evening, Mrs Dubose! You look like a picture this evening.' 
I never heard Atticus say like a picture of what."

"People in their right minds never take pride in their talents."

A filmadaptáció

(ezen a linken megnézhetitek az egész filmet a youtube-on. nem tudom, hogy ez mennyire legális, de azt nézve, hogy még nem távolították el, gondolom az. :))

A folytatásról
A kötet folytatása Menj, állíts őrt! címmel november 16-án jelenik meg hazánkban. Sajnos elég sok rossz kritikát olvastam róla ahhoz, hogy féljek kézbe venni. Félek, hogy lerombolja azt a varázst, amit a Ne bántsátok a feketerigót! felépített.

A 26 éves, már New Yorkban élő Jean Louise Finch Scout meglátogatja az alabamai Maycomban idős apját, Atticust. Még mindig nem enyhültek az amerikai Délt formáló polgárjogi és politikai feszültségek, és a fiatal nő találkozásába szülőföldjével keserűség vegyül, amikor kellemetlen igazságok derülnek ki összetartó családjáról, szeretett városáról és a szívéhez legközelebb álló emberekről. Elárasztják gyerekkorának emlékei, kételyek ébrednek benne, vajon valódi értékek-e azok, amikben eddig hitt. A Ne bántsátok a feketerigót! és a Menj, és állíts őrt! érzékenyen megírt történet egy kamaszlányról, majd egy fiatal nőről, egy fájdalmakkal teli, de elkerülhetetlen átalakuláson áteső világról.

★★★★★★★★★★ (10/10)

Megjegyzések

  1. Én is nagyon szerettem ezt a könyvet. A folytatásról nem olvastam még semmit, de azért remélem, hogy nem lesz annyira katasztrofális.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése