Ugrás a fő tartalomra

Lewis Carroll - Alice Csodaországban




Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.



Nekem ez a mese(?)/történet kiskoromban óriási kedvencem volt, ezerszer láttam a mesefilmet, és később a Johnny Depp-féle változatot is nagyon szerettem. Szóval alapvető lenne, hogy nekem a könyvet is imádnom kéne, nem? De, én is ezt gondoltam. Aztán egy jó nagyot csalódtam.

Nem tudom, lehet, hogy kinőttem már ezekből a félig felnőtt, félig gyermek történetekből, azért nem tetszett A kis herceg, a Malac a pácban és az Alice csodaországban sem, de tény, hogy mind a hármat untam, és félbehagytam.

Tényleg fogalmam sincs, hogy miért nem tetszett nekem ez a könyv, egyszerűen csak olyan érzésem volt, mintha valami drogos látomásba csöppentem volna, egyáltalán nem volt szórakoztató, csak kínlódtam közben. Szóval nagyon sajnálom, hogy nem gyerekként olvastam, mert lehet, hogy akkor még tetszett is volna. Csalódott vagyok.

★☆☆☆☆☆☆☆☆☆ (1/10) - Az egy csillagot az ötletre és a gyönyörű kiadásra adom.

Megjegyzések