Ugrás a fő tartalomra

Papp Dóra - Tükörlelkek (Tükörlelkek #1) // + INTERJÚ a mű szerzőjével, és karakterinterjú a két főszereplővel

Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek. 

A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek… 

Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…

Jaj Istenem, hogy én mennyire imádtam ezt a könyvet! Minden megvolt benne, amire most szükségem volt ebben a nyári forróságban: romantika, humor, gimis légkör, mély gondolatok. Annyira sok ponton kapcsolódik hozzám ez a regény, hogy az már hihetetlen.

Az első az, hogy még soha nem olvastam olyan könyvet, ami pontosan olyan korú emberekről szólna, mint én, akik ugyanazokon mennek keresztül, mint én. De aztán jött a Tükörlelkek, amiben az egyik főszereplő, Kriszti pontosan ugyanazt éli most meg, mint én: a végzős évet. A történetben Kriszti retteg a felvételitől, mert nem tud dűlőre jutni, és én is így érzek éppen. Nem is akarok rá gondolni. Szóval nagyon jó volt ilyen témáról olvasni, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ilyen érzései vannak.

A második a szalagavató: az én osztályom is ugyanarra a zenére táncol, mint Krisztiék osztálya. Mikor megláttam a könyvben ezt a részt, olyan hangosan felnyerítettem, hogy a körülöttem lévők nem tudták, mi bajom van. :)

A harmadik a tánc, ugyanis egészen óvodás koromtól kezdve 14 éves koromig a tánc volt a mindenem, csak egy betegség miatt sajnos le kellett mondanom róla. Szinte sírtam, mikor a táncról voltak leírások, annyira érzékletesek és gyönyörűek voltak azok a részek.

A negyedik pedig az, hogy nagyon közel érzem magamhoz a két főszereplőt. Mielőtt a jelenlegi sulimba jöttem, pontosan olyan voltam, mint Orsi, amióta pedig elkezdtem ezt az iskolát, olyanná váltam, mint Kriszti. Szóval mindkettejükkel több, mint remekül tudtam azonosulni, abszolút megértettem, hogy miért teszik azt, amit.

Ennek a könyvnek ezer meg ezer pozitívuma van, ódákat tudnék zengeni róla. Az egyik ilyen a rengeteg zenei utalás, ami átszövi az egész könyvet, és nem állapodik meg csak egy műfajnál. Örömmel olvastam, hogy a mai népszerű előadók, mint Lady Gaga és Rihanna slágerei mellett megjelennek a könyvben alternatív és rock zenekarok dalai is, így mindenki legalább egyszer nyugtázhatja a könyv olvasása közben, hogy jé, én imádom ezt a számot!

Kigyűjtöttem az összes számot, ami előfordul a könyvben:




A kedvenc részem az egész könyvben az volt, amikor vége lett a második fejezetnek, és én rájöttem valamire, ami lehet, hogy véletlen, de biztos, hogy szándékos húzás volt Dóra részéről: mégpedig az, hogy az első fejezet, amely Krisztiről szólt, és a második, amelyik Orsiról, mindkettő úgy ért véget, hogy a főszereplő felnézett a Facebookra és ott meglátott valami megdöbbentőt. Szerintem ez a párhuzam nagyon jól érzékeltette, hogy hiába tűnnek nagyon különbözőnek a lányok, mégsem különböznek annyira.

Tetszett még továbbá, hogy néhány fontosabb eseményt két szemszögből is láthattunk, néha Kriszti, néha Orsi élte meg az adott szituációt, mi pedig láthattuk, hogy a másik hogyan reagál rá, és hogyan nézett ki külsőleg az adott helyzet.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a főszereplőink és az őket érdeklő srácok nevei ugyanazzal a betűvel kezdődnek. :)

Meg kell mondanom, hogy a Tükörlelkek kinőtte magát az egyik kedvenc könyvemmé, és már teljes izgalomban várom a folytatást. És lehet, hogy ez unpopular opinion lesz, de olvastam már Leiner Laurától is, aki szintén ebben a műfajban alkot, és rettentő népszerű, és szerintem Papp Dóra ezerszer jobban ír nála. Szóval tényleg érdemes elolvasni. *-*

Szereplők

Orsi

Kriszti

Olivér

Kornél

Paul R. Westwood


Kedvenc idézetek

"A vidék ritka szép, a külföldi szájat tátani jön ide, hogy megnézze a hatalmas Alföldet, nem pedig azért, hogy az egész vakációja alatt fuldokoljon a pesti szmogtól."

"Ez az ország nem egyenlő Pesttel, van itt még mit látnia a külföldinek. Balázs, ne gyere nekem azzal, hogy a turistalátványosságok, a Gellért-hegy meg a Duna felér azzal, ami vidéken van. Mégis, mi az a bazi nagy tócsa, ahová a németek meg az oroszok jönnek a lábukat lógatni? Ja, igen, a Balaton. Csak úgy, mellesleg."

"Szerda volt, és Mészáros elkérte az utolsó negyedórát a társadalomismeret-tanárunktól, hogy a fejünkbe véshesse: az idei karácsonyi szünet fontos döntésekről fog szólni. Nem tudom, sejtette-e, hogy az utolsó gimis téli szünetünk egyáltalán nem erről fog szólni, épp ellenkezőleg: kíváncsi voltam, egyesek milyen állapotban fognak beállítani január harmadikán reggel nyolckor. Egy-két szonda elkelne majd."

"Nekem nem kellenek rózsák meg randevúk, meg gyertyafényes estek; nekem az kell, hogy ilyen ösztönös és őszinte lehessek vele, akár testileg, akár szóban. Nem kell a körítés."

"Imádtam megtalálni a lépéseket; mintha csak arra vártak volna, hogy felfedezzem őket."

Interjú

Már csináltam egy interjút Dórával a Fénytörés című könyve kapcsán, ám most egy mini-interjú keretei között a Tükörlelkekkel kapcsolatban kérdeztem. A tavalyi, teljes interjút ide kattintva olvashatjátok el.

Mikor érkezik a folytatás és hány részes lesz a sorozat? 
Két részesre terveztem a sztorit, és szeretném, ha a második rész megjelenhetne 2016 első felében.

Melyik főszereplővel tudsz jobban azonosulni, Orsival vagy Krisztivel? 
Mindkettővel. A gimis éveim alatt folyamatosan vetélkedett egymással bennem ez a két személyiség, de az olvasói visszajelzések alapján ezzel nem vagyok egyedül. Szerintem alapjában véve Kriszti és Orsi két véglet, és a tini éveink alatt, amikor nagyjából kialakul a személyiségünk, sokszor kacérkodunk a gondolattal, milyen lenne, ha inkább a lázadó énünkre hallgatnánk, esetleg inkább a jókislányra, aki mindig mindent úgy csinál, ahogy elvárják tőle. Aztán a végén kiderül, hogy ez a két véglet nem is létezik, mert mindenki a kettőből van összegyúrva, én is, te is, Orsi is, Kriszti is.

A könyvben rengeteg zenei utalás van, amiből megmutatkozik, hogy nagyon széleskörű a zenei ízlésed. Te játszol valamilyen hangszeren? 
13-14 évesen próbálkoztam a gitárral, de viszonylag gyorsan letettem a lantot (apukám akusztikus gitárját), és a zenélést végül meghagytam a bátyámnak. Ő viszont lassan profi szólógitárossá válik. Amíg ő a kamaszkorát gitározással töltötte, én a zene iránti szeretetemet másban bontakoztattam ki: írtam. Nálam a zene és az írás nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz, nem tudom, hogy fogok-e valaha olyan történetet írni, amiben nem játszik valamilyen szerepet a zene.

Miért döntöttél úgy, hogy a könyv helyszíne és szereplői magyarok legyenek? 
Ez az ötlet azt hiszem, valamikor 3 vagy 4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, amikor még a Szabadesésen dolgoztam. 2010-ben felköltöztem Pestre az egyetem miatt, és akkoriban az egész életem nagyon a realitás talaján mozgott, tetszettek az új élmények, az egyetem, az egyre jobban kinyíló világ. Szerettem volna valahogy megfogalmazni az akkoriban bennem zajló dolgokat, átadni azt, milyen a magyar kisvárosi élet és a budapesti élet közötti különbség, milyen lehetőségei vannak a mai magyar fiataloknak, mi mozgatja őket, hogyan gondolkodnak. Ám ezt a gondolatmenetet mindenképpen a gimis években szerettem volna elkezdeni, így lettek a főszereplők 16 és 18 évesek. Abban a korban vannak, amikor még nagyon befolyásolhatóak, és mégis, most kell az egész életükre kiható fontos döntéseket meghozniuk. Sok minden érdekel a magyar fiatalokkal kapcsolatban, tudni akarom, mi mozgatja őket, és kíváncsi vagyok arra, tudok-e írni az ő szemszögükből, képes vagyok-e megszólítani őket. Egy csomó érdekesebbnél érdekesebb, hétköznapi esemény zajlik pont itt, a szemünk előtt, csak észre kell venni őket.

Te milyen típusú diák voltál: lázadó, mint Orsi, vagy mintadiák, mint Kriszti?
Én mindig is szerettem tanulni. A sulis kötelezőkön kívül is sokat olvastam, mert mindig volt bennem egyfajta információéhség. Kíváncsi vagyok, szeretem megfigyelni és megismerni a dolgokat. Szóval jó tanuló voltam, ebben Krisztire ütöttem. A kamaszkori zenei ízlésem terén Orsihoz állok közelebb, de sosem tehettem meg, hogy olyan lázadó legyek, mint ő. Persze szerettem volna az lenni.

Interjú Orsival és Krisztivel

Hogy jobban megismerhessük a regény két főszereplőjét, Krisztit és Orsit, velük is készítettem egy interjút. :)

Ez a rész enyhe spoilereket tartalmazhat!

Mi volt a legromantikusabb, amit valaha egy fiú tett értetek? 

Kriszti: Elég a tudat, hogy Kornélnak akkor is az az első, hogy felhívjon, amikor hullafáradtan esik haza a suliból, vagy éppen ezer más dolga lenne. Ráadásul mellékesen megjegyzi, hogy megnyugtatja, ha mindennap hallhatja a hangomat. 
Orsi: Jólesik, hogy Olivér már nem egyszer megette a szendvicsemből a paradicsomot. Nem kell neki külön mondani, megtanulta, hogy működöm. Legalább kettőnk közül valaki ért engem.

Mi a kedvenc együttesetek? 

Kriszti: Inkább szóló popelőadókat ismerek, igaz, valakinek köszönhetően egyre több magyar zenekart hallgatok. Nagyon szeretem Lady Gaga, Beyoncé, és Rihanna dalait. A magyarok közül talán az Anna and the Barbies és a Magashegyi Underground áll a legközelebb hozzám.
Orsi: Hülye kérdés. Egy csomó van, de jó, oké, akkor kiemelem a top 5-öt. Metallica, Leander Rising, Avenged Sevenfold, Bullet For My Valentine, Rammstein.

Elképzelhetőnek tartjátok, hogy valaha is jóban legyetek egymással? 

Kriszti: Ez nem rajtam múlik. Ha Orsi képes lenne normális emberi kommunikációra, akkor szívesen meghallgatnám. Csakhogy erre nagyjából ugyanannyi az esély, mint arra, hogy bizalmas barátnők legyünk a spanyol tanárommal.
Orsi: Rágógumival? Előbb kérem meg Zsolt kezét.

Hogyan képzelitek el a jövőtöket az után, hogy leérettségiztek? 

Kriszti: Sajnos jelenleg nincs túl sok biztos pont a világomban, szóval fogalmam sincs, mi lesz velem a közeljövőben. Van két nagyon fontos ember az életemben, akikbe bármikor kapaszkodhatok, de egyelőre csak annyit tudok: megrémít a tudat, hogy a továbbtanulás miatt valaha elveszíthetem őket.
Orsi: Elmegyek ebből a városból. Még nem tudom, hova, de ez az egy holtbiztos. Nem érdekel, ha nem lesz elég jó az érettségim ahhoz, hogy továbbtanuljak, akkor is el akarok innen menni. Tiszta lappal kezdeni, ha ez egyáltalán lehetséges.

Ha egy szóval kellene jellemezni a másikat, mi lenne az az egy szó? 

Kriszti: Tragédia. Sajnos nem tudok jobb szót, mint ami az évek során ráragadt. Talán nem véletlenül alakult így, nem?
Orsi: Nem megy egy szóval. A lány, akinek mindene megvan. És azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, hagyjuk is.

Van példaképetek? 

Kriszti: A legjobb barátom, Viki. Ő ébresztett rá, mikor vagyok igazán önmagam, mit szeretek a legjobban csinálni, és hogy a végsőkig el kell mennem annak érdekében, hogy ez így maradhasson. 
Orsi: James Hetfield, a Metallica frontembere.

Hol látjátok magatokat 10 év múlva?

Kriszti: Hát, őszintén szólva, abban se vagyok biztos, mi lesz velem egy hét múlva.
Orsi: Sosem gondolkoztam még ilyesmin. Tudnom kellene?


★★★★★★★★★★ (10/10) - abszolút kedvenc!

INFORMÁCIÓK
Kiadó: Ciceró
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 390
Sorozat: Tükörlelkek


A bejegyzés a Ciceró Könyvstúdió és Papp Dóra írónő jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések

  1. De jó, hogy van zenei lista is. Meg kell hallgatnom mindet!

    VálaszTörlés
  2. Én teljes mértékben Orsi vagyok bár a tanulással jobban Krisztit képviselem :) Igaz hogy még igazgatóim sose volt (nem is szeretnék) de ettől függetlenül nagyon hasonlítunk Orsival :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése