Ugrás a fő tartalomra

"Egy csomó érdekesebbnél érdekesebb, hétköznapi esemény zajlik pont itt, a szemünk előtt, csak észre kell venni őket." - interjú Papp Dórával legújabb regénye, a Tükörlelkek kapcsán

Interjú

Már csináltam egy interjút Dórával a Fénytörés című könyve kapcsán, ám most egy mini-interjú keretei között a Tükörlelkekkel kapcsolatban kérdeztem. A tavalyi, teljes interjút ide kattintva olvashatjátok el.

Az írónő a Tükörlelkek plakátjával a könyvhéten. Forrás

Mikor érkezik a folytatás és hány részes lesz a sorozat? 
Két részesre terveztem a sztorit, és szeretném, ha a második rész megjelenhetne 2016 első felében.

Melyik főszereplővel tudsz jobban azonosulni, Orsival vagy Krisztivel? 
Mindkettővel. A gimis éveim alatt folyamatosan vetélkedett egymással bennem ez a két személyiség, de az olvasói visszajelzések alapján ezzel nem vagyok egyedül. Szerintem alapjában véve Kriszti és Orsi két véglet, és a tini éveink alatt, amikor nagyjából kialakul a személyiségünk, sokszor kacérkodunk a gondolattal, milyen lenne, ha inkább a lázadó énünkre hallgatnánk, esetleg inkább a jókislányra, aki mindig mindent úgy csinál, ahogy elvárják tőle. Aztán a végén kiderül, hogy ez a két véglet nem is létezik, mert mindenki a kettőből van összegyúrva, én is, te is, Orsi is, Kriszti is.

A könyvben rengeteg zenei utalás van, amiből megmutatkozik, hogy nagyon széleskörű a zenei ízlésed. Te játszol valamilyen hangszeren? 
13-14 évesen próbálkoztam a gitárral, de viszonylag gyorsan letettem a lantot (apukám akusztikus gitárját), és a zenélést végül meghagytam a bátyámnak. Ő viszont lassan profi szólógitárossá válik. Amíg ő a kamaszkorát gitározással töltötte, én a zene iránti szeretetemet másban bontakoztattam ki: írtam. Nálam a zene és az írás nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz, nem tudom, hogy fogok-e valaha olyan történetet írni, amiben nem játszik valamilyen szerepet a zene.

Miért döntöttél úgy, hogy a könyv helyszíne és szereplői magyarok legyenek? 
Ez az ötlet azt hiszem, valamikor 3 vagy 4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, amikor még a Szabadesésen dolgoztam. 2010-ben felköltöztem Pestre az egyetem miatt, és akkoriban az egész életem nagyon a realitás talaján mozgott, tetszettek az új élmények, az egyetem, az egyre jobban kinyíló világ. Szerettem volna valahogy megfogalmazni az akkoriban bennem zajló dolgokat, átadni azt, milyen a magyar kisvárosi élet és a budapesti élet közötti különbség, milyen lehetőségei vannak a mai magyar fiataloknak, mi mozgatja őket, hogyan gondolkodnak. Ám ezt a gondolatmenetet mindenképpen a gimis években szerettem volna elkezdeni, így lettek a főszereplők 16 és 18 évesek. Abban a korban vannak, amikor még nagyon befolyásolhatóak, és mégis, most kell az egész életükre kiható fontos döntéseket meghozniuk. Sok minden érdekel a magyar fiatalokkal kapcsolatban, tudni akarom, mi mozgatja őket, és kíváncsi vagyok arra, tudok-e írni az ő szemszögükből, képes vagyok-e megszólítani őket. Egy csomó érdekesebbnél érdekesebb, hétköznapi esemény zajlik pont itt, a szemünk előtt, csak észre kell venni őket.

Te milyen típusú diák voltál: lázadó, mint Orsi, vagy mintadiák, mint Kriszti?
Én mindig is szerettem tanulni. A sulis kötelezőkön kívül is sokat olvastam, mert mindig volt bennem egyfajta információéhség. Kíváncsi vagyok, szeretem megfigyelni és megismerni a dolgokat. Szóval jó tanuló voltam, ebben Krisztire ütöttem. A kamaszkori zenei ízlésem terén Orsihoz állok közelebb, de sosem tehettem meg, hogy olyan lázadó legyek, mint ő. Persze szerettem volna az lenni.

Megjegyzések