Ugrás a fő tartalomra

Daniel Bănulescu - Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!

Kevés könyv képes a közhelyeket kikerülve beszélni a diktatúrákról, Daniel Bănulescu azonban nemcsak jól teljesíti a feladatot, de a legjobb módszert választja a Ceauşescu-rezsim lefestéséhez: a nevetést. Politikai-társadalmi szatírájának titka, hogy a fantasztikumot, a paródiát, a groteszket és az abszurdot tökéletes arányban keveri a realizmussal.

Mesébe illő, mégis komor világ tárul elénk: Bukarest a politikai és egyben metafizikai összeesküvések városa, akárcsak egy 19. századi bűnregényben. Az állami ünnepségek, felvonulások, az emelvényről elharsogott szónoklatok, a kémek, a mindenható szekusok Bukarestjét mitikus alakok népesítik be: Median, a hamis próféta, aki a zsebtolvajok között végez térítő munkát, Arvinte és Sucu Marcel, „a bukaresti lakosztályok mérnökei”, hírhedt és csodált betörők.

Nicolae Ceauşescut, a sötét és komikus, fausti és mefisztói antihőst egy szintén legendás alak, Lakatfű szeretné megölni, a város réme, afféle modern kori betyár. A Szeretett Vezért azonban nemcsak egy kobold segíti, de hű ebe, a labrador képében megjelenő államvédelmi tiszt is…

Daniel Bănulescu olyan, akár egy balkáni Bulgakov, aki a térség kisszerűsége miatt nem tud olyan metafizikai dimenziót adni a regényének, mint A Mester és Margarita írója szintén író főhőse elveszett kézirata révén: az ő beszélő labradorja korántsem a Sátán, csupán egy megalomán államfő kutyajelmezbe bújt tartozéka. Ebben a világban még a fantasztikum is hiába rugaszkodna el a valóságtól – ez azonban, félreértés ne essék, nem hiányosság, hanem írói bravúr, a szűk horizontok pontos irodalmi megformálása.


Előre szólok, hogy nem igazán tudok bő nyállal írni erről a könyvről. Néha vannak ilyen könyvek az ember életében. :)

Én egy kicsit másra számítottam, mikor felvettem a kívánságlistámra ezt a könyvet (igen, így jár az, aki nem olvassa el rendesen a fülszöveget, csak a cím és a borító alapján választ olvasmányokat magának): szenvedő emberekre a Ceauşescu rezsim alatt, egy bátor hősre, aki megpróbál kitörni a rémuralom alól vagy éppen titokban fúrja a vezért. Hát, végül is félig-meddig ezt kaptam, de nekem hiányérzetem maradt egy kicsit, túl sok volt benne a humor, és túlságosan érezhető volt a román behatás. Szóval összességében aki szereti a prózai darabokat, sok-sok humorral és groteszkséggel, annak ajánlanám, de engem jobban megnyert volna magának, ha egy kicsit jobban fókuszál a dolgok érzelmi oldalára. De hát nem lehet mindenki elégedett, és nem az olvasók írják a könyveket. :)

A véleményem rövidségét tekintve egy pár kedvenc kép, ami illik a regény hangulatához, és a diktatúra témájához:


Kedvenc idézetek

"A forró padlón Nicolae Ceausescu a hátán elnyúlva feküdt, és jobb kezében a román néppel a seggét vakarta."

"Ez kurvára diszkrét ember volt. Úgy jött és ment, akár a bubópestis, nem érezted, amint megtapos."

"Ha betörsz egy lakásba, és a bejáratnál nem veted le a cipődet, nem vagy igazi tolvaj! Azok az emberek kínlódtak és spóroltak, hogy neked legyen mit lopnod, úgyhogy nem illik összesározni a szőnyegüket."


★★★★★★★★★☆ (9/10)
INFORMÁCIÓK
Kiadó: Scolar
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 240

A bejegyzés a Scolar Kiadó jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések