Ugrás a fő tartalomra

Marie Lu: Legenda trilógia (Legend, Prodigy, Champion - Legenda, Született tehetség, Bajnok)

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.



Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?






June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.





Az első könyvet egy kicsit több, mint egy éve kaptam a névnapomra, és még csak most jutottam el addig, hogy elolvassam. És nem azért, mert nem tudtam volna rá időt szakítani. Hanem azért, mert egyszerűen nem volt kedvem hozzá, nem tudtam, hogy mire számítsak, hiszen a borító és a fülszöveg is egy kissé semmitmondó. És mégis...imádtam minden egyes sorát.

June fantasztikus hősnő, nagyon erős, nagyon határozott, imádom, hogy őt nem ingathatja meg semmi. Day pedig imádni való, ahogy törődik Tess-szel és ahogy aggódik a családjáért. Szóval ilyen főszereplőkkel egy könyv csak is jó lehet. Tetszett, hogy a mellékszereplőket nem alacsonyította le arra a szintre, ahol nincsen önálló akaratuk, saját személyiségük, ebből a történetből mindenkinek jutott egy kis szelet, egyeseknek kisebb, másoknak nagyobb, mégis mindenki megmutathatta önmagát.

Fantasztikus, csodálatos volt az egész trilógia, csak áradozni tudok róla, mert annyira, de annyira magával ragadott. A befejezés számomra eléggé keserédes volt, az utolsó 30 oldalt szinte végigbőgtem, annyira hozzám nőttek a szereplők és annyira meghatott a nagy csavar, amit Marie Lu beletett a történetbe.

Sajnos nem nagyon tudok mit írni róla, mert az egész trilógiát ledaráltam egyben, szóval összefolynak a dolgok. Viszont ha vonakodtok elolvasni, akkor mindenképpen tegyétek meg, látjátok az én példámból is, hogy mennyire megéri. :)

Szereplők

June Iparis

Day Wing (tudom, hogy a történetben hosszú szőke haja van, de nekem annyira nem sikerült úgy elképzelnem, amúgy sem szeretem a hosszú hajú pasikat. :))

John Wing

Eden Wing

Metias Iparis

Thomas

Tess

Kaede

Anden


Kedvenc idézetek

"Rám néz. Hiába van sötét, nem bírom levenni róla a szemem. Az eső tisztára mosta az arcát. A véres csík kiázott a hajából. Csak néhány horzsolás látszik rajta. Úgy néz ki, mint egy angyal, még ha csak egy bukott angyal is."

"– Tényleg itt maradsz velem? 
Metias lehajol, és megcsókolja a homlokomat. 
– Örökkön-örökké, kicsim, amíg már eleged lesz belőlem, és unni fogod a képemet."

"– A pénz nem számít, amikor… 
Day rám bök az ujjával. 
– Ne merd nekem ezt mondani! Csakis a pénz számít. 
Az arcomba szalad a vér. 
– Nem, ez nem igaz! 
– Mert neked soha nem hiányzott!"

"Ki vagyok én, hogy mocskos csavargó létemre, akinek lyukas a zsebe, azt képzelem, hogy majd velem marad ez a lány, miután együtt lógtunk pár hétig? Majdnem elfeledkeztem róla, hogy June előkelő családba született, olyan emberekkel járt össze, mint az ifjú Első, puccos vacsorákra és estélyekre volt hivatalos, miközben én ehető maradékra vadásztam a Lake kukáiban."

"Régi lépteim nyomát követem, elhaladok a tóparti épületek mellett, düledező házak között. Ugyanarra vezetnek a lépteim, mint amikor még egészen más ember voltam, telve gyűlölettel és értetlenséggel, gyásszal és tudatlansággal. Furcsa érzés ugyanazokat az utcákat róni teljesen más emberként."

"Látok a tömegben egy maroknyi szegénynegyedbeli embert is (tizennégyet, hogy pontosak legyünk), akik valószínűleg a drágakő szektorbeli lakások házvezetőnői, gondnokai lehetnek. Csalódásomra azt látom, hogy az őrök különválasztják, és egy másik sorba terelik őket. A felső osztálybeliek némelyike együtt érző pillantást vet rájuk, míg mások lenézően méregetik őket. 
Day is észreveszi. 
– Láthatóan, mindannyian egyenlőnek születtünk – morogja."

"Én is választhattam volna azt az utat, amit Day. Lehettem volna bűnöző. De nem tettem. Én mindig helyesen cselekedtem, tudja jól. Ez volt az, amit Metias annyira kedvelt bennem Tisztelt érte. Én követtem minden előírást, betartottam az összes törvényt, megdolgoztam a felemelkedésért, így jutottam fel olyan mélyről, ahonnan indultam . – Közelebb hajol hozzám, szeméből süt az elkeseredettség. – Esküt tettem, June. És még mindig köt az az eskü. Becsületben fogok meghalni, elveszítek mindent, amim van, mindenemet feláldozom a hazámért. És mégis, Dayből lesz legenda, engem pedig kivégeznek."

"– Többé már nem szükséges ilyen engedelmesnek lennie, nem kell szolgálnia a Köztársaságot – mondom. – Nyugodtan lazíthat egy kicsit. 
De Thomas csak a fejét rázza. 
– Egy köztársasági katonának az a kötelessége, hogy mindhalálig hű legyen, és én még mindig katona vagyok. És az is maradok, amíg csak élek."

"– Ó, barátom, nézz ránk! – mondom. A nevetésem köhögésbe fullad. – Micsoda egy csapat vagyunk, nem igaz? 
(…) 
– Hát, te a fémlábaddal és a fél agyaddal, én meg a maradék négy érzékemmel majdnem kiteszünk egy egész embert."

"A válságbankett reggelén érünk földet Denverben. Magától a kifejezéstől is nevethetnékem támad, válságbankett? A bankett számomra valami olyasmit jelent, hogy ünnepelünk valamit, és elképzelni sem tudom, milyen vészhelyzet szolgáltathat okot egy lakomára, még ha a függetlenség napja is van. A szenátorok úgy kezelik a válságokat, hogy két pofára zabálnak?"

Kedvenc fanartok










«««««««««« (10/10)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése