Ugrás a fő tartalomra

Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. 
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. 
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. 

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. 

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.


Vigyázat, unpopular opinion következik.



Nekem ez nem tetszett. Hiába menő ezt olvasni, mert menő a borítója, film készült belőle, ráadásul Vörös Pöttyös (azt már hozzá sem teszem, hogy még akkor olvastam, mikor tervben sem volt a magyar megjelenés, angolul - akkor most hipster vagyok? :D), én akkor sem jutottam tovább 100 oldalnál benne. Az egész könyv egy klisé, ami szerint hiába vagy dagadt, csúnya, hiába te tartod a gyertyát a barátnőid randijain, a suli egyik menő sráca pont téged szemel ki!! Ez olyan valóságos, mint hogy a Harry Potter cselekménye igazából bármelyik Szabolcs Szatmár Bereg megyei településen játszódhatna. A való életben mi történik a DUFF-okkal? Lenézik őket, beszólogatnak nekik, és a srácok legkevésbé sem vágynak a társaságukra.
Aztán ott van az a másik dolog a nehéz családi élettel. Könyörgöm, miért kell minden könyvszereplőnek nehéz sorsúnak lennie? Mármint megértem, vannak olyan  helyzetek, amikor tényleg nagyon inspiráló, ha egy karakter a szorgalmával, kedvességével, etc. kitör a nyomorból, de szerintem ennél a könyvnél teljesen felesleges volt ez az egész szál.

Aztán ott van a filmadaptáció, ami egyáltalán nem hasonlít a könyvre, szóval köszönjük filmkészítők, hogy kaptunk még egy ilyen adaptációt. Szerencsére engem, mint nem rajongót, ez annyira nem érint, de például a Lenyűgöző teremtményeknél kifejezetten bosszantó volt, hogy én, aki olvastam a könyvet, csak ültem, és a filmnézést 10 percenkénti MIVAN? felkiáltásokkal tarkítottam. Ja, és a szereplőválogatás is pocsék szerintem. Mae Whitman, mint Bianca? Szerintem ő annyira nem DUFF. Jobban el tudtam volna elképzelni Sharon Rooney-t ebben a szerepben. Bella Throne-tól pedig évek óta ráz a hideg, szóval ezek a tényezők így együtt bebiztosították, hogy ne is menjek a film közelébe.

Komolyan, olvassátok el, lehet, hogy nektek fog tetszeni, de engem iszonyatosan untatott ez az egész könyv.

Főszereplők

Bianca Piper a filmadaptációban (Mae Whitman), viszont az én képzeletemben mindig Sharon Rooney volt Bianca.

Robbie Amell, mint Wesley Rush? Én mindig egy szőke srácot képzeltem el, például Austin Butlert.


Kedvenc idézetek
(bocsi, csak angolt tudok hozni, mert így olvastam)

"He wouldn’t date you, anyway. You’re the Duff, remember? His girlfriend is probably thinner with bigger boobs ."

"“El tono de tu voz hace que quiera estrangularme .” 
I stood up and waited for him to hand over my papers. 
“That sounds sexy,” he said, getting to his feet and handing me the stack of Spanish work he’d swept together. “What’s it mean?” 
"The sound of your voice makes me want to strangle myself.” 
“Kinky.”"

"Sometimes it’s better to be clueless."

"– The point is, scientists have proven that every group of friends has a weak link, a Duff. And girls respond well to guys who associate with their Duffs. 
– Crackheads can call themselves scientists now? That’s news to me."

"Maybe we’ll have meaningful discussions about politics and philosophy while we bump ’n grind. Ugh. Yeah, right."


★★★☆☆☆☆☆☆☆ (3/10) (a három csillag a borítónak jár, just to be clear :))

Megjegyzések

  1. Hasonló véleménnyel voltam a könyvről, bár én magyarul olvastam. A filmelőzetes alapján alig vártam, hogy megjelenjen, aztán jó nagyot koppantam. A pontozásnál mondjuk jószívű voltam, hatot adtam rá a 10-ből, de csak a baráti szálak miatt. :) A film tetszett, klisés limonádé volt, de lehetett rajta nevetni. Az tény, hogy Mae nem duci, de szerintem jó hozta a "szerencsétlent". :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése