Ugrás a fő tartalomra

Josh Malerman - Madarak a dobozban

Ezzel a robbanásszerű sikereket arató könyvvel indítjuk el új könyvsorozatunkat, amely FumaxThriller néven fut majd. A Bird Box tavaly jelent meg, már több mint 15 országban eladták a kiadási jogait, a filmjogok is egyből elkeltek, és az elkészült forgatókönyv meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára kitalált díjat 2014-ben, amelyikből még nem készült film. Nemrég jelölték a patinás Bram Stoker-díjra, aminek megnyerésére nagyon jelentős esélye van.

TARTALOM

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.
~

Erre a könyvre akkor figyeltem fel, amikor a Fumax kiadó elkezdte "elspoilerezni", hogy milyen megjelenések várhatóak a házuk táján a közeljövőben. Először jött ez a kép az instagramon:


 Majd ez a kiírás a molyon:


És akkor kb. két perc alatt kiderítettem, hogy bizony a Madarak a dobozbanról és Az Elvarázsoltakról van szó, amiről később szintén olvashattok a blogon. :) A borító már megnyert magának, a fülszövegről nem is beszélve. Hiába vagyok betoji és képtelen vagyok 5 métert megtenni a sötétben anélkül, hogy ne félnék, mégis imádom az ilyen könyveket, amiktől feláll a szőr a hátamon és végig tudom rettegni az egész történetet. Mekkora paradoxon már ez? (Ez már csak úgy mellékesen, egy fun fact az unalmas életemből, ami gondolom senkit nem érdekel, hiszen ez egy könyves blog, nem egy napló, na mindegy: júniusban voltam emelt szintű érettségizni angolból, és a szóbelin az egyik téma pont az volt, hogy miért szeretik az emberek a horrortörténeteket? Igazából ez egy elég jó kérdés, nem tudom, ti mit gondoltok? Én nem nagyon tudtam megmagyarázni, még magyarul sem.. :D)

No de a könyvről: rohadt jó volt!! Nem sűrűn fordul elő velem, de elkezdtem olvasni, és a szemeim szinte odaragadtak a lapokhoz, csak olvastam, olvastam, olvastam, egyszerűen nem bírtam letenni! A párom hajnali fél négykor szólt rám, hogy most már szeretne aludni, kapcsoljam le a lámpát, de még mindig olvastam, egyszerűen nem akaródzott abbahagyni, annyira elmerültem benne. Nagyon, de nagyon remélem, hogy érkezik a folytatás, és a filmadaptáció is minél hamarabb, mert teljesen beleszerettem a világába.


Nagyon megdöbbentő volt olvasni, hogy hogyan kellett az embereknek alkalmazkodni ehhez az új világhoz, amit Malerman teremtett, ahol tulajdonképpen elvesztették az egyik érzéküket, és így kellett túlélniük egy szinte tönkrement világban. Mindig is úgy voltam vele, hogy ha el kellene vesztenem az egyik érzékemet, legyen az bármi, csak a látásom ne. El tudnék boldogulni úgy, hogy nem hallok, vagy éppen nem tudok beszélni, bár biztos nehéz lenne, de vakon képtelen lennék élni. Amíg olvastam a könyvét, és mondjuk ki kellett mennem egy pohár vízért, vagy valami hasonló, megpróbáltam úgy menni, hogy becsuktam a szemem, és a körülöttem lévő tárgyak tapintásával tájékozódni, de képtelen voltam pár percnél tovább így navigálni, hiába ismerem már a lakást úgy, mint a tenyeremet. Szóval szerintem ez volt az egyik legmegdöbbentőbb részlet, ami megjelent a könyvben. Malorie iszonyú bátor volt, szinte már emberfeletti erővel vágott neki a teendőinek nap, mint nap, és amikor elindult a hosszú útjára, hát az hátborzongató volt. Szerintem sokkal félelmetesebb lehet úgy közlekedni, hogy bárki vagy bármi lesben állhat és vadászhat rád, de te nem látod, mint látni az ellenséget, és felkészülni a támadásra, szembeszállni vele.

Tetszett az a kis "kolónia", amit Tomék kialakítottak az évek során, ha egyszer beütne a világvége/apokalipszis/bármi ilyesmi, örülnék, ha találnék egy ilyen közösséget.

Igazából egy dolog zavart a könyvben, az pedig az, hogy igazából nem tudtuk meg, hogy most akkor mik is ezek a lények, amik rettegésben tartják a világot. Oké, mondjuk valamilyen szinten logikus, hiszen bárki, aki valaha látta őket, egyből meghalt, de akkor is, eléggé ilyen sötétben tapogatózós érzésem volt, ami mondjuk illett a könyvhöz a témáját tekintve.

Nagyon remélem, hogy lesz folytatása, mert muszáj, hogy legyen!! Hiszen annyi mindent nem tudunk még, annyi mindenre csak utalt Malerman, és szerintem nagyon elbírna a történet egy második, de meg merem kockáztatni, hogy még egy harmadik részt is. Végül is, ami jó, abból semennyi sem elég.

Kedvenc idézetek

"A fájdalom, amelyről édesanyád és minden édesanya beszélt, egy nap ugyanúgy megtalál majd téged is: ez a gyerekszülés. Ezt csak egy nő képes megtapasztalni, és ez minden nőt összeköt."

"Egy világban, ahol nem nyithatod ki a szemed, nem egy szemfedő a legtöbb, amiben reménykedhetsz?"

"Hogy várhatja el a gyerekektől, hogy merjenek olyan ragyogót álmodni, mint a csillagok, ha egyszer fel sem tekinthetnek rájuk?"


Szereplők

Malorie

Tom

Cheryl

Jules

★★★★★★★★★★ (10/10)

INFORMÁCIÓK:
Kiadó: Fumax
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 262
Eredeti cím: Bird Box


A bejegyzés a Fumax Kiadó jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések

  1. Köszi ezt a kritikát! Most már tuti ezt a könyvet is megveszem.

    VálaszTörlés
  2. A pároddal ellentétben az én páromnak azért van szerencséje, mert én a fürdőkádban szeretek a leginkább olvasni. Szóval aludni tud tőlem én meg majd egyszer jól megfázok miközben a kihűlt vízben ücsörgök.
    Na ez a könyv is ezt okozta, olvastam olvastam olvastam Én sem akartam letenni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése