Ugrás a fő tartalomra

Jane Hawking - Utazás a végtelenbe





Lenyűgöző memoárjában Stephen Hawking első felesége mesél rendkívüli házasságuk rejtelmeiről. Stephen tudományos hírnevének növekedése közben teste egyre jobban összeomlott az őt sújtó motoros neuron-betegség következtében, és Jane elfogulatlanul számol be róla, hogyan igyekezett egyensúlyba hozni a huszonnégy órás ápolónői szolgálatot a gyarapodó család egyre növekvő igényeivel. 
Kivételesen őszinte, megindító és sokszor vicces könyvében Jane Hawking nem csupán első házasságának bonyolult és fájdalmas dilemmáit osztja meg az olvasóval, hanem azt is, hogy milyen megpróbáltatások elé állít a hírnév és a vagyon egy házasságot.





Hmm, nem is tudom. Alapjában véve két érzés viaskodik bennem: az egyik azt mondja, hogy fejet kell hajtanom ezelőtt a megindító történet előtt, és ez talán Eddie Redmayne fenomenális filmadaptáció-beli alakításának is köszönhető, a másik érzés pedig azt: annyira nem volt ez jó. De hát lehet jó, lehet izgalmas egy életrajz? Nekem kevés viszonyítási alapom van, hiszen eddig csak egy életrajzot olvastam életemben: Amy Winehouse-ét, az idolomét. És az nagyon tetszett. De Jane könyve szerintem még egy életrajzhoz képest is túl száraz volt.

Kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy rosszat mondok erről a könyvről, hiszen nem mondhatom azt egy másik ember életére, hogy az unalmas. De szerintem ezt a könyvet rövidebben meg lehetett volna írni, néhány, oldalakon át részletezett kirándulás leírásának kihagyásával, amiket én személy szerint úgyis átlapoztam, mert nem érdekel, hogy a templomi pap testvérének a nagyapján milyen színű rövid nadrág volt. Sorry, not sorry.

Be kell vallanom valamit: egy ideig szenvedélyes haraggal gyűlöltem Jane Hawkingot. Hogy miért? Mert megvetettem azt a nőt, aki elhagyta a súlyos beteg férjét, és más ágyába bújt. Aztán miután elolvastam ezt a könyvet, rájöttem, hogy Jane Hawking az egyik legtiszteletreméltóbb nő a világon, mert amin ő keresztülment a férje mellett, azt csak csodálni lehet. Én öt percig sem bírtam volna.

Összességében ha szeretitek a kicsit szárazabb könyveket, akkor nagyon, de nagyon ajánlom az Utazás a végtelenbét, de ha egy könnyed olvasmányra vágytok éppen, akkor várjatok egy kicsit az olvasásával. :)

Kedvenc idézetek

"Mélyen átéreztem a paradoxont, hogy a halál egy csapásra el tudja törölni egy élet minden élményét, tudását, jóságát, hősies küzdelmeit és emlékét, miközben én a szívem alatt hordom a csodás kezdeményét egy új életnek, amelyre élmények, tudás, jóság, hősies küzdelmek és emlékek várnak."

"Egyik vasárnap délután elmentünk látogatóba Ellisék barátaihoz, ahol Stephen elesett, csúnyán beütötte a fejét, majd ismét rátört a köhögési roham, ám ezúttal már vért köpött. Mivel nagyon félt az agykárosodástól, ragaszkodott hozzá, hogy vendéglátóink hívjanak orvost. Ellisék barátai megdöbbentek. Nagyon sajnálták, hogy a vendégüket baleset érte, de azon a vidéken sohasem szoktak orvost hívni, és nem voltak biztosak benne, hogy Stephen miatt – különösen vasárnap – bárkit is rá tudnának venni egy vizitre. Hosszas telefonálgatás után végre találtak egy háziorvost, aki hajlandó volt eljönni. Királyi fogadtatásban részesült. A vizsgálatai után (amelyek során semmit sem talált) arra a következtetésre jutottam, hogy Amerika nagyszerű hely – az egészséges és sikeres embereknek, de azoknak a szerencsétlen rászorulóknak már nem, akik önhibájukon kívül betegség, baleset vagy születési rendellenesség miatt egyébként is képtelenek magukon segíteni. 
Ebben a kemény országban nagyszerűen érvényesül az evolúció; itt tényleg csak a legrátermettebbek maradnak fenn."

"Stephen anyjának mindenesetre azt mondtam, hogy nem érdekelnek a prognózis részletei, mert annyira szeretem a fiát, hogy mindenképpen hozzá akarok menni, otthont akarok neki teremteni, és hajlandó vagyok lemondani korábbi ambícióimról, amelyek egyébként is jelentéktelenek az előttem álló feladat nagyságához képest."

"Stephen betegsége szempontjából az egy év nagy idő volt, az apja pedig állandóan emlékeztetett rá: nem biztos, hogy a fia még egy év múlva is életben lesz. Ez a félelmetes igazság olyan tényező volt, amellyel mindig számolnom kellett, amikor a jövőre gondoltam."

"Bimbózó kapcsolatunkban benne volt a harmónia és az összetartozás ígérete, ám betegsége miatt a vele folytatott viszony bizonytalannak, rövidnek és szívfájdítónak látszott. Vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy kiteljesítse magát, és ha csak rövid időre is, de megtalálja a boldogságot? Nem hittem benne."

««««««««« (9/10)

Megjegyzések