Ugrás a fő tartalomra

E. Lockhart - A hazudósok



Egy gyönyörű és előkelő család. 
Egy magánsziget. 
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. 
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok. 
Hazugságok hazugságok hátán. 
Igaz szerelem. 
Az igazság.

A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye. 
Olvasd el! 
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak
HAZUDJ!


Ez megint csak eléggé unpopular opinion lesz, de amekkora lendülettel vetettem bele magam a 2014-es Goodreads Choice Awards young adult kategóriában nyertes könyvébe, akkora csalódásként ért, hogy ez a könyv nem olyan tökéletes, mint amilyennek mindenki beállítja. Legalábbis számomra.

Az alaptörténet, ameddig nem tudtuk meg a csavart a történetben, egész jó volt. A csavar a történetben hihetetlenül váratlan volt, egyáltalán nem tudtam volna kitalálni, szóval ez egy hatalmas pluszpont a regény javára. Akkor most nézzük pontokba szedve, mi tetszett, és mi az, ami kevésbé tetszett:

Tetszett:
  • hogy a történet egy magánszigeten játszódik.
  • hogy milyen erős kötelék alakult ki a Hazudósok között (kicsit a Virals-ra emlékeztetett).
  • a nagy csavar.
  • a mellékelt családfa és térkép.
Ami viszont nem tetszett:
  • Túlbonyolítás: az első 80 oldalban komplett káosz uralkodott a fejemben a könyv, csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda. Ennyi felesleges szereplőt behozni...
  • Túldramatizálás: olvasom, olvasom... hmm, elég jó ez a könyv. Aztán jön egy ilyen rész:

    "Aztán elővett egy pisztolyt, és mellen lőtt. Az előkertben álltam, ott estem össze. A seb szélesre nyílt és a szívem kihullott a bordáim közül, lebucskázott a virágágyásba. Vér lüktetett ütemesen a nyílt sebemből, aztán a szememből, a fülemből, a számból."

    én meg erre: te jó Isten!! Így kell aztán beindítani a cselekményt, már a 15. oldalon egy kemény jelenet! Azta, ez aztán az izgalmas könyv! Aztán olvastam tovább:

    "Anyu felcsattant. Azt mondta, szedjem össze magam. Viselkedj normálisan, mondta. Most azonnal, mondta. Mert normális vagy. Mert tudsz normális lenni. Ne csinálj jelenetet, mondta. Vegyél egy mély levegőt, és kelj fel. Szót fogadtam."

    Jahogyja.. szóval ez csak egy nagyon nagyon nagyon elvont metafora volt arra, hogy megbántották. Jézusom...
  • "Olyan gazdagok vagyunk hogy úgy nevezzük el a házainkat mintha városok lennének szindróma" - Nem bírtam megjegyezni, hogy melyik házra utal a Cuddledown vagy a Clairmont kifejezés, mégis mindig ezeket használták, ami nálam egyet jelentett a folytonos térképhez lapozgatással. Nem lehetett volna simán kiírni, hogy "Mirrenék háza", "Papa háza"
  • Spoiler, jelöld ki! Ne már, megint egy paranormálisan végződő könyv? Most komolyan? Értem én, hogy egy trauma után esetleg így érezheti magát az ember, de most komolyan? Nekem nagyon nem állt össze a kép, és amilyen meglepő volt a csavar, olyan klisé is.
  • Spoiler, jelöld ki! Ha Cady megégett a tűzben (feltételezhetően, mivel többször is utal rá), akkor hova tűntek az égési sérülései és a hegei? Mert tudom, hogy Sinclairék dúskálnak a pénzben, de akkor nem lehetett volna megemlíteni, hogy valami hiper-szuper csilliárdos operációval eltüntették a hegeket?
  • És végül, de nem utolsó sorban: csak engem zavar piszkosul a borítón az a gumimatracos emberke? De most komolyan, miért kellett egy tökéletes (az eredetinél is szebb) borítót egy ilyennel elrontani?
Szereplők

Cady

Gat

Mirren

Johnny

Kedvenc idézetek

"Babaolajjal van bekenve minden porcikájuk. Két üres üveget látok mellettük a fűben. 
– Nem féltek, hogy le fogtok égni? – kérdezem. 
– Már nem hiszek a naptejben – jelenti be Johnny. 
– Úgy döntött, hogy minden tudós korrupt, és hogy az egész naptej-ipar egy gonosz összeesküvés, hogy elszedjék az emberek pénzét. 
(…) 
– Miért nem hiszel már a naptejben? – kérdezem meg Johnnytól. 
– Összeesküvés – ismétli. – Hogy eladjanak egy csomó testápolót, amit amúgy senki sem venne meg. 
– Vagy úgy. 
– Nem fogunk leégni – erősködik. – Majd meglátod. 
– De mire föl a babaolaj? 
– Ó, annak semmi köze a kísérlethez – vigyorodik el Johnny. – Csak szeretek mindig olyan lucskos lenni, amennyire csak lehet."

"– Ne már, Cady! – kiált fel Johnny. – Nem tudnál végre kirakni egy szót és engedni minket is játszani tovább? 
– Johnny, ne kiabálj vele! – szól rá Mirren. 
– Bocsika – mondja Johnny, – Volnál olyan drága, édes, barna cukorral és fahéjjal megszórt cukimókuska, hogy kiraknál végre egy kurva Scrabble-szót?"

"Egy pillanat erejéig, 
vagy talán percekig, 
nem kizárt, hogy órákig, 
egyszerűen csak boldog vagyok, hogy a testét érzem a kezem között."

"A bőre forró és csupa homok. Egymáséba fűzzük az ujjainkat és lehunyjuk a szemünket az éles napfényben. 
Csak fekszünk ott. Fogjuk egymás kezét. A hüvelykujja a tenyeremet simogatja, pont mint két nyárral ezelőtt a csillagok alatt. 
És elolvadok."

"Az eget néztük. Olyan sok volt a csillag, hogy ünnepélyesnek tűnt, mintha a galaxis titkos bulit rendezne, amikor az embereket végre lefektették aludni. 
Boldog voltam. Gat nem próbált meg úgy tenni, mintha konyítana a csillagképekhez, és nem mondott hülyeségeket a hullócsillagokról meg a kívánságokról sem. De nem tudtam, mihez kezdjek a hallgatásával. 
– Megfoghatom a kezed? – kérdezte. 
A tenyerébe csúsztattam a kezem. 
– Rettentő nagynak tűnik most az univerzum – magyarázta. – Szükségem van valamire, amibe belekapaszkodhatok."

««««« (5/10)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése