Ugrás a fő tartalomra

"Próbáltam olyat írni, amit én is szívesen olvasnék." - Interjú Levia Anne-nel, A múlt ára szerzőjével




Sziasztok! Ez alkalommal egy feltörekvő, kortárs magyar szerzővel, Levia Anne-nel beszélgettem, akinek első regénye, A múlt ára tavaly jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában. Az interjúban szó lesz többek között, hogy mi a szerző véleménye a Magyarországon elterjedt álnéven történő könyvkiadásról és mesél egy kicsit a készülő regényéről is. :)






Mesélj egy kicsit magadról!
A történetmesélés mindig is az életem része volt. Már általános iskolás koromban önként vállaltam, hogy az akkori csacska kis írásaimat felolvassam. A legtöbbet el is tettem, és amikor rakodás közben a kezembe kerülnek, sokat mosolygok rajtuk még ma is. A szédült-őszinte-gyerekszerelmes időszakban a történeteket versek váltották fel a viszonzatlan érzésekről, a változásról és kicsit a kirekesztettségről is. De a történetek igazán sosem tűntek el. „A múlt ára” egy olyan könyv, amit 15 éves koromban kezdtem el írni egy spirálfüzetbe hétvégente a kollégiumba történő visszautazás során. De később teljesen más irányt vett az életem, az írás csak egyszerű hobbivá vált, olyan időtöltéssé, amire alig jut lehetőség. A végére szinte el is tűnt a hétköznapok sűrűjében. Akkor került újra a felszínre és vett erőt rajtam az „alkotási vágy” amikor anya lettem. Előszedtem azt a „nagyon régi” füzetet és a történet szálán elindulva gyakorlatilag azt újraírtam, kibővítettem. Többnyire éjjel, az alvás rovására. Remélem az eredmény tetszeni fog, és legalább akkora örömmel olvassátok, mint amilyen lelkesen írtam.

Honnan ered az írói álneved?
Majdnem a saját nevem. :) Vagyis pontosabban a születési nevem majdnem anagrammája. :)

Szerinted könnyebb manapság Magyarországon álnéven eladni a könyveket?
Lehet, de nem azért választottam álnevet, mert így könnyebb vagy nem könnyebb eladni könyveket, egyszerűen azért, mert ez egy teljesen új és a környezetem számára ismeretlen oldalam.

Most éppen dolgozol valamin?
Mindig írok valamit. :) Most éppen folyamatban van A múlt árának folytatása, Kenan és Maggie története (A szabadság ára). Szombaton fejeztem be a blogomon (leviaanne.blogspot.hu) egy folytatásos történetet, és most azon agyalok, hogy mi legyen a következő hasonló jellegű könnyed hangvételű olvasmány, ami felkerül, mert nem akarok csalódást okozni azoknak, akik hétről-hétre nyomon követték és olvasták a történet alakulását.

Honnan jött A múlt ára ötlete?
Amikor elkezdtem írni tizenévesen, akkor még többek között nagy álmom volt, hogy újságíró legyek, innen jön Carolina foglalkozásának ötlete. Krimi rajongóként hasonlóan izgalmasat  szerettem volna létrehozni, vagy legalább a nyomozás kiszámíthatatlanságának varázsát „átcsempészni” az enyémbe. Hozzáteszem emellett persze javíthatatlan romantikus vagyok a lelkem mélyéig, főleg azon könyvek megszállottja, amiknek komolyabb története is akad a sablonokon túl. Összességében próbáltam olyat írni, amit én is szívesen olvasnék.:)

A borítóváltozatok, amik esélyesek voltak arra, hogy végül velük díszelegjen A múlt ára.

Mennyi ideig tartott megírni?
Amikortól előkerültek azok a bizonyos spirál-füzetek, és újra neki álltam, onnantól körülbelül egy év.

Te mit tettél volna Carolina helyében, mikor megtudta, hogy mibe keveredett? Folytattad volna a nyomozást, vagy pedig elmenekültél volna?
Nehéz kérdés. Általában nem vagyok feladós típus, és aki ismer tudja, hogy elég makacs is mellé, valószínű, hogy maradok és a végére járok.

Melyik a kedvenc jeleneted a könyvben?
Úgy kedvenc, hogy melyik tetszik legjobban? Vagy melyik az, amit elég nehéz volt megírni ahhoz, hogy megszeressem? A legszebb jelent szerintem a vége lett, de a szívemhez nőtt az is, amikor Kenan elengedi Maggiet. Amelyiket pedig igazán nehéz volt megírni, amikor Carolina meglátogatja Carlost.

Melyik szereplővel tudsz a legjobban azonosulni?
Az ember amikor ír, akarva akaratlanul egyes személyiség jegyeit beépíti a karaktereibe, de nincs olyan karakterem, aki egy az egyben én lennék.

Mióta írsz?
Amióta írni tudok. :) Már általános iskolában rövidke meséket írogattam állatokról, játékokról, a legtöbbjük még mindig megvan. Később, felső-tagozatban folytatásos „regényeket” készítettünk az osztálytársaimmal néha az órák alatt is. A gimnáziumi évek alatt a kollégiumba tartó busz-utakon születtek történetek, köztük A múlt árának első változata is, spirálfüzetekbe. Utána már más irányba indult el az életem, de úgy tűnik, hogy újra és újra visszatalálok az íráshoz. :)

Kapcsolódó linkek:

Megjegyzések