Ugrás a fő tartalomra

A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben (Holdárnyék #1)

Amy Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

Hű, le kéne szoknom már arról az előítéletemről, hogy magyar szerzők könyveit egy kicsit óvatosabban veszem kézbe, mert az esetek nagy részében semmi oka nincs a félelmemnek. Sőt! Tapasztalataim szerint a magyar szerzők könyvei sokkal szebbek, regényesebb kifejezésekkel - nem tudom, talán azért, mert ha külföldi könyvet fordítanak magyarra, akkor elveszik a mű egy része, egy kis varázsa. Bebizonyította már a kedvenc írónőm, A. O. Esther is, hogy a magyar szerzők gondolkodás nélkül lesöpörnék a brit és amerikai szerzők tucatjait, és most bebizonyította A. M. Aranth is. :)

A könyvet három fő "szálra" tudnám bontani:
  • Szóval kezdjük ott, hogy nem szeretem a rockot. Jó, mondjuk meghallgatok egy-két számot, de nem vagyok akkora rajongó, szóval nem tudtam, mire számítsak. De szerencsére még az én rock-dilettánsságommal is totál élvezhetők voltak a zenés részek. Habár egyiket sem ismertem a könyvben "elhangzott" számok közül, párba belehallgattam, és hű! Talán át kéne értékelnem a zenei ízlésemet, és több hasonlót kéne hallgatnom. Na szóval, a lényeg, hogy sok volt benne a zenés rész, de mindegyiket imádtam. A szerző olyan érzékletesen írta le a próbákat, a koncerteket, hogy szinte úgy éreztem, én is velük játszok, én is a közönség soraiban csápolok.
  • A rejtély számomra nagyon de nagyon izgi volt, mert alapból nem is számítottam semmilyen rejtélyre (nem olvasok fülszövegeket, lesz ami lesz alapon választok könyvet :)). Finoman szólva is ez volt a legizgalmasabb könyvek egyike, amit az utóbbi időben olvastam, szinte le sem tettem, mert annyira akartam tudni, hogy mi sül ki ebből az egészből. Az író már az első oldalaktól nagyszerűen keltette a feszültséget, mindenhol megbújtak a rejtett utalások, amiket próbáltam megfejteni, de hát nem sikerült - és az ilyen könyveket szeretem. Nagyon jó húzás volt már az elején spoiler, jelöld ki! Durey tanár úr eltűnésével kezdeni, mert ez megadta a mű hátborzongató alaphangulatát, amit a folyton gomolygó, misztikus köd tett még libabőrözősebbé (ez egy szó?) és a könyv olvasása közben/után inkább hátranézek, ha egy sötét utcán megyek/inkább elkerülöm a sötét utcákat hangulatúvá.
  • Alapvetően ez egy ifjúsági könyv, és annak kiváló. Szerintem Amy, Gary, Jerry, Will és Lea barátságának története alapjában véve megállta volna a helyét egy regényként, mindenféle rejtélyek és rockbandák nélkül, hiszen minden megvolt a történet "sima" ifjúsági részeiben, ami egy ilyen regénybe kell: drámák, poénok, szívatások, örökké szóló barátságok. Szóval imádtam azt a kötődést, ami köztük volt, alig várom már, hogy tovább olvashassak a kalandjaikról. Mindegyiküknek megvolt a saját személyisége, stílusa, egyénisége, ami számomra hatalmas pluszpont volt, tehát nem folytak egybe a szereplők, még a legkisebb mellékszereplőket is meg lehetett jegyezni az alapján, amilyen tulajdonságokkal fel lettek ruházva.
Miután molyon elolvastam a könyvről szóló értékeléseket, kicsit ledöbbentem: hogy nem lehet erre a könyvre öt csillagot adni, hogy nem lehet csak áradozni róla? Nem értem. Én egyszerűen imádtam, nagyon de nagyon beleszerettem a történetbe (talán ez annak is köszönhető, hogy imádom a bentlakásos iskolás, misztikus történeteket) és ha muszáj lenne a sok áradozás mellett valami rosszat is mondani, csak annyit tudnék felhozni, hogy a könyvben meglepően sokat szerepel a mezítlábazott/mezítlábazás kifejezés, amiről még életemben nem hallottam, és kicsit irritált. De hát na, semmi sem tökéletes. :)

Extrák

  • Kiemelnék két számot a könyvből, amiket szerintem érdemes meghallgatnotok olvasás előtt/közben, mert meghozzák a hangulatot és azt a hamisítatlan koncert-feelinget az olvasáshoz:


  • Tudtátok, hogy a könyvnek (illetve a sorozatnak) van egy szuper weboldala is? Bizony, ez pedig a www.holdarnyek.hu Itt aztán minden infót megtalálhattok, amit csak szeretnétek a sorozatról, egy moonshadow-i körbevezetéstől kezdve akár Amy kedvenc ételéig. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, mert ha valaki egyszer beszippant egy történet, akkor a könyv elolvasása után is szeretne még a világában élni, és ennek segítségével ez lehetséges!
  • Fel kell hívnom a figyelmet a Város 15 dalszövegére, ami egyszerűen zseniális:

"Bűn lengi be, olajfolt a vízen 

Mindenki hibázott, bűntelen nincsen 
Egyetlen tiszta csak, a hercegnő, Justitia 
Ki még küzd az igazért, bármi ellen – peccata

Az Igazság Harcosa, híres messze földön 
De Város 15 neki fojtó börtön 
Törékeny testén láz, lelkén bánat rág 
De vétkesek közt néma lenni cinkosság

Hát nem néma Justitia 
Bátor lány, tudja, mi a dolga 
Ezüst öv, arany-fehér palást 
Az igazság nem tűr ellentmondást

Rajta, rajta, legyen vége 
Halál rá, már nagy csend kéne 
Összeül a város tanácsa 
Megszületik a bűn, fekete Peccata 
Démon szárnyát kitárja 
Peccata, peccata 
A torony oldalán ül, az égre sikolt 
Árnyéka halál, szörnyeteg, kobold 
Lelkét éji tőrbe tölti 
Szomjúságát nem enyhíti 
Semmi, de semmi sem 
Csak egy dübörgő dobszó, dobszó a ködben…"


Szereplők
ahogy én képzeltem el őket (:

Amy 

Ashley

Lea 

Will

Jerry

Gary

Kedvenc idézetek


"– Mia rosa Firenze gucci, pasta bolognese! – bókolt Gary gonoszul halandzsázva.
– Hányj térden állva kanalat! – viszonozta a kedvességét Lea."

"Kimberly Newstead, ez a dolgozat… szerintem neked nincs lelked. Paul, ne vihogj ott elöl, ugyanis neked meg annyi közöd van az irodalomhoz, mint egy zsák hörcsögtápnak a kvantumfizikához! Ejj, minek szenvedek én veletek…"

"– Férfiak – forgatta zöldeskék szemét Amy, és befejezte a reggelit. – Ha egy focista vagy baseballjátékos elront valamit, pokollá teszi a napjukat. Ők meg mindenki másét maguk körül. A labdajáték súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét!"





Interjú a szerzővel
Jövő héten jön egy interjú A. M. Aranth-tal, akinek a Könyvfesztiválra jelenik meg harmadik könyve. Nézzetek vissza! :)






«««««««««« (10/10)

INFORMÁCIÓK

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 360
Sorozat: Holdárnyék
Sorozat következő része: Acorenu - Kiválasztva

A bejegyzés A. M. Aranth jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések