Ugrás a fő tartalomra

Bernard Minier - Testvériség

Kísért a múlt… Egy telefonhívás és egy rejtélyes, a perverz sorozatgyilkos visszatérésére utaló e-mail hatására Martin Servaz belekezd élete legveszedelmesebb és egyúttal legszemélyesebb nyomozásába. Egy latintanárnőt meggyilkolnak, egy harci kutyákkal foglalkozó férfival pedig a saját állatai végeznek… Ezek az események felkavarják az aprócska délnyugat-franciaországi egyetemi városka és az ott tanuló válogatott diákok közösségének nyugalmát. A téboly, a perverzitás sötét mélységeibe pillantva Servazban felszakadnak a múlt sebei, és lépésről lépésre hatalmába keríti a rettegés önmagáért és azokért, akiket a legjobban szeret. A számos nyelvre lefordított A fagy sikere után a sötét és nyomasztó univerzumát mesteri kézzel irányító, a műfaj szabályait folyamatosan felforgató, újraértelmező Bernard Minier ismét egy lélegzetelállító történettel nyűgöz le minket. Bernard Minier 1960-ban született Béziers-ben, és Délnyugat-Franciaországban nőtt fel. Nyolcéves korában döntötte el, hogy író lesz, majd huszonnégy évesen Párizsba költözött, és a rock, a könyvek, az utazás bűvöletében eltelt dühöngő ifjúság évei után, 1984-ben a francia vámhivatalnál helyezkedett el.
~


Ez a rövid, könnyed olvasmánynak cseppet sem nevezhető téglányi könyv bizony jócskán megijesztett, mikor kézhez kaptam. Hogy miért? Mert a borító tetszett, a fülszöveg tetszett - de valahogy mindig megrettenek, ha nagy és vastag könyvekkel kerülök szembe. Mégis azt kell mondjam, hogy ezt a vastag, majdnem 600 oldalas szépséget 2 nap alatt végeztem ki. :)


Bernard Minier munkásságával nem voltam ismerős eddig, de már az első lapokon beleszerettem az írásmódjába. Az első fejezetben már olyan feszültségeket szított, amik arra késztettek, hogy ne tegyem le a könyvet. Életem egyik legjobb krimije volt.


Remélem minél többen elolvassátok ezt a könyvet, mert nagyon-nagyon megéri!





Kedvenc idézetek

"A képernyő zöldjén apró, kék mezes figurák rohangáltak összevissza. Az időpontból következően nyilván ismétlésről volt szó. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőle, amikor arra gondolt, hogy egész országok állnak az összeomlás szélén, és bár az apokalipszis négy lovasa (név szerint: pénzügyi rendszer, politika, vallás ás elapadó nyersanyagkészletek) egyre vadabb iramban vágtáz feléjük, a hangyaboly tagjai vidáman táncolnak a szakadék szélén, és továbbra is lelkesednek az olyan esendő és jelentéktelen dolgok iránt, amilyen például a foci. Ha eljön majd a nap – suhant át Servazon –, amikor a klimatikus katasztrófák, a felkelések és a népirtások sorozata vagy a tőzsdei összeomlás végső pusztulásba taszítja a világot, akkor is lesznek olyan fickók, akik elég sötétek ahhoz, hogy gólokat lőjenek, sőt bőven akadnak majd még náluk is sötétebbek, akik megtöltik a stadionokat, és biztatják őket."

"Hát nem lenyűgözőek? Mármint a vallások… Hogy lehet ilyen hazugságokkal ennyi embert elvakítani?"

"– Nem szereti a sportközvetítéseket? 
– Kenyeret és cirkuszt a népnek. Nem új dolog, de a gladiátorok legalább a saját bőrüket vitték a vásárra, és az azért mégiscsak más volt, mint rövid gatyában töketlenül rohangálni a labda után."

"Kizárólag a költészet képes megragadni azt, hogy az ember mennyire képtelen felfogni a földi lét értelmét."


«««««««««« (10/10)

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Le Cercle
Oldalszám: 572
Sorozat: -
Sorozat előző kötete: -
Sorozat következő kötete: - 


A bejegyzés a Gabo Kiadó jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések