Ugrás a fő tartalomra

Jodi Picoult - Találj rám!




A Szelíd vadak folytatódik!


Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? Adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben. Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel? A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi.

Megint egy Picoult könyv, megint egy újabb megélt élet.. Jodi nagy rajongója lévén nagyon izgatott lettem, amikor megláttam, hogy újabb könyve jelenik meg az életművét gondozó kiadó, az Athenaeum által, és a fülszöveg elolvasása nélkül is beleszerettem, ahogy ránéztem a borítóra. Nos, ennél az olvasásnál nem volt meg az az egyhangú "Tökéletes volt." véleményem, viszont egyetlen egy dolgon kívül imádtam a könyvet.

A történetet a 13 éves Jenna Metcalf szemszögéből indítja az írónő, és ahogy Jenna megismerkedik Serenityvel, majd Virgillel, úgy lépnek be az ő nézőpontjaik. Alice Metcalf narrációja is rendkívül hangsúlyos a történetben, hiszen az ő történetmesélése bontakoztatja ki és szövi egybe a múltat és a jelent, kezdve attól az időtől, amikor még Jenna születése előtt kutatásokat végzet Botswanában, és ez a narráció Jennáéval együtt ad egy teljes, érthető képet.

Be kell vallanom, Alice szemszögét egy kicsit untam, mivel majdnem végig az elefántokról volt szó, és mivel annyira nem rajongok értük, ezért számomra egy kicsit érdektelen volt pár bejegyzés, mégis új dolgokat tanultam meg belőle az elefántokról, amiket nem is gondoltam volna.

Tetszett, hogy minden szereplőről megtudhattunk mindent, amit meg kellett tudnunk, és a végén, amikor összeállt a kép, a legkisebb információ-morzsáknak is óriási jelentőségük volt, olyan apró részleteknek, amelyek felett elsiklik az ember. Picoult könyveit nagy figyelemmel kell olvasni, hiszen ez a történeteinek jellegzetessége.

A végén volt egy óriási csavar, ami számomra nagyon nem hiányzott a sztoriba, és ahogy olvastam a molyok értékeléseit, másokat is ez az egy részlet zavart. Szerintem simán kihagyhatta volna ezt Jodi, bár tény és való, hogy ez volt a történet csattanója, a nagy finálé. Én mégis megmaradnék annál a Picoultnál, aki a szemmel látható realitás talaján mozog. Na de sebaj, olvastam már ennél furcsább dolgot is.

Összességében habár nem a legjobb Picoult könyv, mégsem tudom azt mondani rá, hogy rossz, vagy hogy nem élveztem, mert Jodi változatlanul kedvenc, még mindig imádom és most arra hajtok, hogy elolvassam a teljes életművét, egyelőre legalábbis azokat a köteteket, amelyek magyarul megjelentek (ehhez kaptam egy kis támogatást a nagyszüleimtől, akik megvették nekem a Törékeny, Vezeklés és Elrabolt az apám c. köteteket, ezzel kétszeresére gyarapítva a szerény kis Picoult-gyűjteményemet. :) Már csak a Nővérem húga, a Házirend és a Szívtől szívig hiányzik, de ami késik, nem múlik *-*) Tényleg, olvassátok el, mert megéri, viszont ha most ismerkedtek még csak Picoulttal, inkább ezekkel kezdjétek, és akkor garantált a szerelem: Tizenkilenc perc, Sorsfordítók, Egyszerű igazság.


Szereplők

Jenna Metcalf

Alice Metcalf

Gideon Cartwright

Serenity Jones

Virgil Stanhope

Thomas Metcalf

Maura

Kedvenc idézetek

"Szeretlek, Jenna. Mindig szerettelek és mindig is szeretni foglak. Csak mert elhagysz valakit, attól még nem mondasz le róla. Még ha nem is láthattalak, valahol mélyen mindig tudtam, hogy itt vagy. S ha nem láthatlak többet – csuklik el a hangom –, akkor is tudni fogom."

"Az ember élhet a világ legnagyobb radioaktív szeméthegyén, ha nem kezd el ásni, talán egész életében csak a zöldellő füvet és a virágzó kertet látja."

"Gideon ujjai besiklottak a hajam, a ruhám alá; zihálásom lett az ő következő lélegzete. Domborzattá vált testünk térképe beleégett a bőrünkbe, ahol csak érintettük egymást. Amikor belém hatolt, tudtam, miért van. Mindig megtaláljuk a hazavezető utat."

"Vetettem már meg a lábamat egy felbőszült elefánttal szemben. Tettem kockára a szakmai hírnevemet, csak hogy az ösztöneimet kövessem. Csomagoltam össze az egész életemet, és kezdtem elölről mindent. S mégis, olyan bátor dolgot sosem tettem, mint amikor belenéztem Gideon arcába, és megmondtam az igazat. 
– Boldog akarok lenni – suttogtam."

"Egyszerűen nem létezik jobb édesanya, mint egy elefánt. Talán ha mi, emberek is két évig lennénk várandósak, a befektetett idő minket is jobb anyává tenne. Egy elefántborjú nem tud hibázni. Lehet rosszcsont, kilophatja az ételt az anyja szájából, mozoghat túl lassan vagy beragadhat az iszapba, az anya a végtelenségig elnéző vele. Az utód az elefánt legbecsesebb kincse."

"Szerintem a gyász olyan, mint egy ronda kanapé, amitől nem tudsz megszabadulni. Körbedekorálhatod, leboríthatod egy csicsás takaróval, betolhatod a szoba másik sarkába, de végül meg kell tanulnod együtt élni vele. Valamiért úgy éreztem, az elefántok ennél is tovább mentek. Nem fintorogtak minden alkalommal, amikor beléptek a szobába és meglátták azt a kanapét. Azt mondták: Emlékszel, mennyi szép emlékünk fűződik hozzá? S leültek rá egy kicsit, mielőtt továbbindultak dolgukra."

"Apa: Tudod, hogyan választ magának párt a hím pingvin? Keres egy tökéletes követ, és odaadja a nősténynek, akire szemet vetett. 
Apró kavicsot ad anyámnak, aki szorosan a markába zárja."

"Kellett nekem egy tudósba beleszeretnem! A te szemedben még a Valentin-napi szívek is pitvarokra vannak osztva."

"A gyűlölködőkkel foglalkozni olyan, mint mosogatni a Titanicon. Mi értelme?"


★★★★★★★★★★ (10/10)

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014
Sorozat: Találj rám!
Sorozat előző része: Szelíd vadak
Sorozat következő része: -
Oldalszám: 456
Eredeti cím: Leaving time


A bejegyzés az Athenaeum Kiadó jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések