Ugrás a fő tartalomra

Paul Finch - Ne sikíts!

Elég, ha megnevezed a nőt, akit akarsz. Mi leszállítjuk neked.

38 nő tűnt el nyomtalanul. Mark Heckenburg nyomozó még nem szembesült ilyen szövevényes és ördögi esettel. Útja London elegáns lakosztályaiból egyenesen Manchester kies ipari negyedébe vezet, a csillogásból a mocsokba. Cégvezetők, iparmágnások, nagyhatalmú politikusok és korrupt tisztviselők, akiket kibogozhatatlan szálak kötnek össze egy alvilági szervezettel. A „klub", amelynek nevét nem sokan merik kimondani fényes nappal, amelynek létezésében illik kételkedni, amely élő szexuális játékszereket szállít rendelésre, teljes diszkréció mellett…

A Ne sikíts! a thriller műfa egyik legjobbja; benne a Scotland Yard legalja és legjava, pörgős cselekmény, vérfagyasztó fordulatok, és egy nyomozó, aki többet tud a kelleténél.



Mostanában kicsit elfásultam az olvasást illetően, vár rám egy rakat újabbnál újabb remek recenziós könyv, arról nem is beszélve, amit összecserélgettem/vásárolgattam, de valahogy mindegyikben találtam valami kivetnivalót, hogy miért ne azt olvassam épp. És mit tehet az ember ilyenkor, mikor nincs kedve semmihez? Megkeresi a fellelhető legbrutálisabb krimit, ami annyira durva, hogy kizökkenti ebből az állapotból. A választás a Ne sikíts!-ra esett, és büszkén jelentem, hogy sikerült legyőzni a fásultságomat!:D

Ami először megfogott ebben a könyvben az természetesen a borítója volt (Aki azt mondja, hogy nem csábul el egy ilyen borító láttán, az hazudik..). Egyszerűen valami fenomenális, nagyon visszaadja a könyv hangulatát, és tetszik a kettős jelentés: mikor ránézünk, egy pókot látunk de aztán ha egy kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk, meglátjuk azt a bizonyos nőt is. Azért figyeltem fel erre a gyöngyszemre, mert több, hasonló irányvonalat követő borítójú könyv is kiadásra került az utóbbi hónapokban (Profi munka, A sátán lányai, Gyilkos vágy, Nincs idő meghalni) - mondhatnánk azt is, hogy ha hasonló borítót láttok, az garancia a minőségi krimire.

A Ne sikíts! életem egyik meghatározó krimijei közé tartozik. Hogy miért? Nos, először is azért, mert egy nagyon érdekes és egyben félelmetes bűnesetet mesél el. A főszereplő, Heck, valamint Lauren nagyon szimpatikusak lettek számomra, mert megismerhettük az életük történetét, családi hátterüket és személyiségüket. Rég találkoztam ilyen szövevényes történettel és ilyen profi bűnbandával, mint a Kedves Fiúk Klubja. Imádtam, hogy mindig egy lépéssel Heckék előtt jártak és hogy milyen furfangos logikával tervelték ki a tökéletes bűntettet. 

Az ilyen kaliberű könyveknél mindig azt kívánom, hogy bárcsak lenne folytatás, bárcsak ne kellene elbúcsúznom a kedvenc szereplőimtől. És ne tudjátok meg, mennyire örültem, mikor megláttam, hogy lesz folytatása a könyvnek...:D

Általában úgy szoktam megállapítani, hogy mennyire ütős egy krimi, hogy mennyi ideig, illetve milyen rémálmok gyötörnek - és hát maradjunk annyiban, hogy elég sokszor álmodtam feldarabolt hullákkal..

Ha elfogadtok egy tanácsot mindenképpen olvassátok el, mert páratlan és rendkívüli történetet olvashattok tele izgalmas fordulatokkal és feszített tempóval. :)

«««««««««« (10/10)
___________________________
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 444
Eredeti cím: Stalkers

A bejegyzés a blog új partnere, az Athenaeum Kiadó jóvoltából jöhetett létre.

Megjegyzések