A magának való és kissé neurotikus, tizennégy esztendős Lorenzo azt hazudja, hogy iskolatársaival síelni megy, ám ehelyett római bérházuk pincéjébe zárkózik be, hogy ott, a kellemetlen külvilág konfliktusait és képmutatását kirekesztve, egy héten át csak heverésszen, olvasgasson, kedvenc időtöltéseinek éljen. Nem számol azonban egy váratlan fordulattal: a pincébe egyszer csak betoppan alig ismert féltestvére, a huszonhárom éves Olivia is. A drog, a világ és önmaga elől menekülő, törékeny és esendő Olivia megjelenése nyomán minden megváltozik. Lorenzo kénytelen levetni a problémás kamasz álarcát, és tenni valamit, mert nagy baj van…
Kis terjedelme ellenére valóságos fejlődésregény az Én és te, melynek szerzője a nagy sikerű előzmények – az Én nem félek vagy a Magammal viszlek – után most újabb emlékezetes kamaszhős ábrázolásával ad bizonyságot rendkívüli tehetségéről.
A Strega-díjas író könyvét Olaszországban eddig már több mint félmillióan olvasták. Sokatmondó tény, hogy a világhírű alkotó, Bernardo Bertolucci éppen az Én és te megfilmesítésével tért most vissza hosszú évek után a rendezéshez.
Valahogy a csodás borító és az érdekes fülszöveg alapján másra számítottam, de nem igazán villanyozott fel ez a kis regény. Igazából nem is nagyon nevezném regénynek, mert se terjedelmében, se történetében nem ölel fel olyan nagy időszakot. Nagyobb dolgok felett elsiklik és a végén a csattanó minden bevezetés nélkül megtörténik, csak úgy ott van, és kész.
A borítón és a fülszövegben idézett bizonyos "Ne halj meg. Kérlek, Ne halj meg. Majd én segítek. Bízd csak rám." idézet nagyon felkelti az érdeklődést, de ez igazából a regényben rohadtul nem képvisel semmilyen jelentőséget, pedig azt hittem, ez lesz majd az egésznek a tételmondata.
Mondjuk a téma érdekes, meg minden, el is olvastam, de valljuk be, örülök, hogy könyvtári, mert én ezért a könyvért nem szívesen adtam volna ki 2900 forintot (
«««¶¶¶¶¶¶¶ (3/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése