Ugrás a fő tartalomra

Bernard Schlink - A felolvasó

Ulpius-ház
2009
222 oldal
Fülszöveg: Egy kamasz fiú és egy nála jóval idősebb asszony furcsa szerelmének és elválásának története szolgál keretül ahhoz, hogy a regény hőse szembenézzen a náci múlttal, amely voltaképpen nem is az övé, hanem szülei nemzedékéé. Ez a soha ki nem hevert szerelem, Hanna évekkel később feltáruló múltja döbbenti rá Michaelt arra, hogy a jelen nincs múlt nélkül, felejteni nem lehet, feldolgozni sem – talán megérteni. 
A felolvasó az elmúlt évek egyik legnagyobb német könyvsikere volt. 1995-ös kiadása után tizenhárom országban jelent meg, nagy visszhangot váltva ki. A siker oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy újraértelmezi a kollektív és egyéni bűn és bűnhődés kérdését a ma ötvenéves generáció szemszögéből.


Körülbelül nyár elején olvastam ezt a könyvet pár hosszú iskolai nap során, amikor már senkinek sincs kedvem tanulni/tanítani, mert meleg van, és amúgy is, minek, de azért ott kell lenni az iskolában: na ezek a napok kiválóak az olvasásra.

Maga a regény annyira nem fogott meg, se pozitív se negatív véleményt nem tudok mondani róla. Egyszerűen nálam abba a szép volt, jó volt, elég volt kategóriába tartozik, amikor elolvasunk egy könyvet, ha már elkezdtük, de nem maradunk fent azért hajnalig, hogy befejezzük.

Az alaptörténet és a kivitelezés is jó, a szereplők jelleme is jól meg van formázva. Kicsit zavaros a cselekmény, és a végére értelmet nyer az összes furcsa dolog, megválaszolódik minden kérdés, de én azért jobban örültem volna, ha nem csak fejezetek egymás életében, hanem örökké együtt lesznek amíg meg nem halnak..na de hát akkor az már másik könyv lenne, nem A felolvasó.

Értékelés:   (5/10)

Megjegyzések