Donya Al-Nahi - Elrabolt gyermekek

__________________
Jokerex
2005
294 oldal
Az Elrabolt gyermekek című, igaz történeten alapuló könyv egy rendkívül felkavaró témát boncolgat. Maga a szerző, Donya kalandjait meséli el, hogy hogyan segített édesanyáknak, akiknek a férje a tudtuk nélkül több ezer kilométeres távolságra vitte el a gyerekeiket. Miközben a legérdekesebb, legizgalmasabb gyermek vissza-rablások történetét meséli el nekünk, bepillantást enged a saját életébe, hogy hogy nőtt fel, hogyan ismerkedett meg az mohamedán vallással és az arab kultúrával, és hogy mi sarkallta arra, hogy ilyen öngyilkos akcióba vágja a fejszéjét, miközben otthon boldog család várta.



Donya könyvét az Antikváriumban vettem 800 forintért, és azt kell mondjam, hogy teljesen megérte az árát. Egy nap alatt olvastam el, szinte nem is tudtam letenni. Voltak olyan részek, ahol együtt sírtam, vagy éppen együtt nevettem vele, és jócskán akadtak olyan helyzetek is, amikor féltem, hogy vajon mi fog történni, hogy sikerül-e végrehajtani az akciót, vagy nem.

Nem igazán kedvelem a más kultúrájú könyveket, és ezt részben a fiatalságomnak tudhatom be. Jobban élvezem a mai témákról, aktuális élethelyzetekről szóló könyveket, mint például egy régebbi könyvet, de az Elrabolt gyermekek megváltoztatta a nézőpontomat. A médiában mostanra már egészen lecsendesedett a botrány a nők semmibe nézése miatt, és a figyelem inkább a háborúskodásokra, az öngyilkos merénylők tetteire és a terrorizmusra irányul. Viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy ezekben a még nem annyira fejlett társadalmakban a nők csupán azt a célt szolgálják, hogy gyermeket szüljenek, ám ha szégyent hoznak a férjükre, bűnhődniük kell. Naponta hallhatunk olyan esetekről, hogy megcsonkítanak, savval leöntenek nőket, főleg az iszlám vallású országokban, mert szégyent hoztak valakire. Ez a könyv remekül bemutatja a muszlim társadalmat, minden előnyével és persze hibájával együtt. Ezek a bemutató részletek kiválóan illenek a könyvbe, és olyan hatásuk volt számomra, mint egy nagyon is érdekes történelemóra.

Nem tudnék, de nem is akarok rosszat mondani erről a könyvről, ugyanis rengeteget tanultam belőle, és soha senkit nem tiszteltem még ennyire, mint Donya Al-Nahi-t ebben a pillanatban.

Értékelés:     (8/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése